Annie Cresta & Finnick Odair 18.rész

Finnick ül a vonat leghátsó részében, és bámul kifelé az ablakon. Hiányzik neki a negyedik körzet.
- Ünci-Fincííííí- robban be a terembe Florella, és levágódik Finnick mellé.
Finnick nem tudja eldönteni a józan paraszti eszével, hogy ez most köszönés, kijelentés vagy felszólítás akart lenni, ezért szép csendben megkérdezi:
- HE?
- Csak jeleztem, hogy megérkeztem.- mondja sértődötten Florella. -Csak azért jöttem, hogy közöljem, hogy nemsokára megérkezünk a Kapitóliumba! Ugggyeee milyen szupcsika?
A szomszéd kabinból egy fájdalmas "anyáádat" üvöltés hallatszik, valószínűleg Lindsey az.
- MIAFRANCOTMŰVELSZ, CARALUCULLUS?- üvölt át Florella.
- KISZEDEM A SZEMÖLDÖKÉT A KISLÁNYNAK!- hallatszik.
- FINOMAN!
- NA DE HÁT...
- HAGYD BÉKÉN! KÜLDD IDE MOST!
 Lindsey nemsokára besétál a szobába, és leül Finnick mellé.
- Ááu.- nyögi, és a szemöldökéhez nyúl.
- rám is e szörnyű sors vár?- kérdezi Finnick.
- aha...
Florella megint belekezd a Kapitólium  nagyképű dicsérgetésébe, mikor beérnek egy alagútba.
Florella egy ültő helyében pattogni kezd.
- Jíííí, mindjárt ott leszünk, igen, igen, milyen jó lesz már! Szupikaaa!Jíííííííí!

- oké.- mondja Finnick.
Mikor Florella már majdnem fejre áll, Lyana, a mentoruk nyit be.
- Srácok, mindjárt megérkezünk a Kapitóliumba. Nem mondom, hogy nem szép, de nekem valahogy giccses.
ahogy befejezi a mondatot, kiérnek az alagútból, a vonat ránt egyet, Florella felborul, és a két gyerek az ablakhoz megy. Lélegzetelállító kép tárul a szemük elé.
rengeteg épület, utak, házak, kémények. De sokkal nagyobb, fényesebb mint a körzetek.
- Fúj.- suttogja maga elé Lindsey.
A vonat lassítani kezd, Florella pedig feltápászkodik.
Nemsokára megállnak. Finnick és Lindsey kérdően Lyanára néznek.
- Finnick, Lindsey, mosoly, játsszátok meg, hogy mennyire boldogak vagytok. Hogy mennyire örültök, hogy ebbe a rusnya lakótelepbe kellett jönnötök.
- Ezt hallottam- mondja Florella szemrehányóan.
leszállnak a vonatról.
Finnick mosolyog és integet azoknak a színes, génmutálódott pulykáknak. Hogy a fenébe lehet ilyen alacsonyan ezeknek az embereknek az értelme?
kiállnak a pályaudvarra, és felszállnak egy légpárnásra.
Lyana elmondja, hogy ma előkészítik őket a bevonulásra, és  holnap... rajtuk lesz a világ szeme.