Annie Cresta & Finnick Odair 11.rész

Lyana felébred. Valami nem stimmel, gondolja. Úgy emlékszik, hogy Austin karjaiban aludt el, de most Austin sehol sincs. Felpattan, és kétségbeesetten körbepillant. De meg is nyugszik, mert ha Austin meghalt volna, már eldördült volna az ágyú. Azt pedig hallotta volna. Körbenéz, majd elindul a kis táborhelytől.
- Austin!- kiáltja.
Majd továbbmegy. Hirtelen meglát pár lábnyomot. Követni kezdi, Fut,és hamarosan utol is éri Austint. De bár ne érte volna utol: egy kidőlt fatörzsre támaszkodik, az arca fehér, mint a fal, A tenyerében piros bogyók vannak. Lyana odasiet, és átöleli a fiút. Austin összerogy, Lyana lefekteti a földre.
- Austin!- mondja- mi történt?
- Ne... egyél... a ...piros bogyókból...
nyöszörög Austin. Lyana átöleli.
- Nem lesz semmi baj... Semmi baj... Rendbe fogsz jönni...- suttogja Austinnak. Majd megpuszilja a fiú fehér homlokát. Kisöpri Austin arcából a barna tincseit. Lyana ajkai alig vannak távol Austin homlokától.
- Semmi baj nem lesz... ígérem...
- Lyana...- nyögi Austin.
Lyana arcáról patakzanak a könnyek.
- Tessék?- próbál mosolyogni sírás közben. Erősen szorítja Austin kezét.
- Énekelsz nekem? Mindig is tudni akartam, milyen a hangod.
- Persze!- mondja Lyana. Halkan, sírással küzdve énekelni kezd:

" a szív gyorsabban ver

Színek és ígéretek

Bátor hogy legyek

Ha félek, hogy elesek?

De ahogy nézlek, 

Minden kétségem

Eltűnik hirtelen

Egy kicsit Közelebb.

Rád vártam, 

ne félj, 

Én már szeretlek

Ezer éve

És szeretni foglak

Még ezer évre "

Lyana lehajol, és megcsókolja Austin hideg ajkát. 

- Ez gyönyörű...- suttogja Austin. 

- Köszönöm.- mondja Lyana.

Austin megszorítja Lyana kezét. Eldördül az ágyú. Lyana zokogva borul Austinra. Megpuszilja a fiú homlokát. 

- Nem...- suttogja. 

Lecsukja Austin szemét. Még egyszer utoljára megcsókolja. Majd leül halott barátja mellé, és sír. Nem akar elmozdulni Austin mellől. Még mindig szorítja a fiú kezét. Elveszítette azt, ami a legnagyobb boldogságot jelentette számára. 

Annie Cresta & Finnick Odair 10. rész

a viadal második napjára huszonnégy gyerekből tíz meghal: Ethan, a nyolcadik körzet mindkét kiválasztottja, a hatodik körzeti lány, a harmadik körzeti fiú, a tizenkettedik körzeti fiú és lány, a tizedik körzeti fiú és a kilencedik körzetiek.
Lyana az erdőben van: általában csapdákat készít, üregekben pihen, és vadászik. Most is éppen az egyik csapdája felé tart az első körzeti lány. Lyana egy bokorból figyeli, és vigyorog, mint a tejbetök. A csaj meg egyenesen a csapdába sétál. A bokájára tekeredik egy kötél, és nem sokkal később már fejjel lefelé lóg a fáról. Lyana kimászik a bokorból, és megöli a lányt. Megvárja, amíg eldördül az ágyú, majd elfut. Az egész Arénát telerakta ilyen-olyan csapdákkal, és naponta ellenőrzi őket.
A harmadik napra Lyana csapdái már öt emberrel végeznek. A tizenegyedik körzetiek mindig együtt mászkálnak, ezért Lyana dupla csapdát állít nekik. Ezenkívül még Austin társát, Ariat, az első körzeti fiút, és a hetedik körzeti fiút. A második körzeti fiú megöli a társát és a körzeti lányt a negyedik napon.
 Lyana erős, és rengeteg támogatója van, szóval mindig kap kaját és gyógyszert.
Az ötödik napon a tizedik körzeti lány szomjan hal. Csak tizenkét éves.
Lyana szövetségeseket szerez: Austint, a második körzeti fiút, Nathanielt, és a harmadik körzeti lányt, Jessiet.
Jessie kicsit retardált, általában csak röhög mindenen, életben maradását a rettentő agressziójának köszönheti. Remekül tud kést dobni bármilyen mozgó célpontba. Este azzal múlatja az időt, hogy kis jószágokba dobálja a kését. Kegyetlen csaj, annyi szent. Éjszaka végez Nathaniellel, senki sem veszi észre.
A hatodik napon a kis trió végez a kilencedik körzeti fiúval és lánnyal: a csapatmunkájuk az, hogy Austin eltereli a figyelmet, Lyana beléjük lő az íjjal, Jess pedig csak nevetgél. végeznek még a tizedik körzeti fiúval, Akit Jess egyszerűen lefejez a kiskésével, a hatodik körzeti lányt és fiút, akik szövetséget kötöttek. Tűz körül üldögélnek, és dumálnak, mikor Jess, Austin és Lyana  megjelennek és megölik őket. A maradék három letelepedik a tüzük köré. Lyana elvonszolja a holttesteket, egymás mellé fekteti őket, kezükbe rak egy-egy virágot, és lecsukja a szemüket.
Visszamegy a tűzhöz, ahol Jessie éppen morbid vicceket mesél Austinnak. Amikor aludni térnek, Jessie megpróbálja megölni Lyanát, de balszerencséjére Lyana ébren van. Küzdenek egymással, Austin is felriad a nagy dulakodásra. Tétovázik, de aztán végez Jessievel. Amikor eldördül az ágyú, Jessie mellkasára helyezik a kezét, belerakják a kését, és neki is lecsukják a szemét.
Austin leül Lyana mellé, és Lyana a vállára hajtja a fejét.
- Ketten maradtunk- mondja Lyana. - Mihez kezdjünk?
- szövetség és barátság az utolsó lélegzetünkig. Örökké. Mit szólsz?
- Azt, hogy kihagytál valamit. Szövetség, barátság és szerelem utolsó lélegzetünkig. Örökké.
- Rendben.
Austin a karjaiba zárja Lyanát, és megcsókolja.

.........

A kapitóliumi nézők valószínűleg őrjöngenek és azt üvöltik, hogy " Jajj, de romcsííííí!" vagy " legyen már két győztes! Ezek olyan kis cukik együtt!"...

Annie Cresta & Finnick Odair 9. rész

Ethan a Bőségszaru felé rohan. Kinézett magának egy hátizsákot, és most eszementül teper. A többi versenyző megelőzi Ethant. Lyana már rég megszerezte a fegyvereit és a csapda- alapanyagot, és most sprintel az erdő felé. Ethan a hátizsák felé tart, az első körzeti fiú pedig Ethan felé. Ethan már csak pár méterre van a zsáktól, az első körzeti pedig már felhúzta az íját. Ethan lehajol a hátizsákért, de az első körzeti nyila a hátába fúródik. Ethan megmerevedik, és eldől. Eldördül az ágyú. Én a tévé előtt a szájam elé kapom a kezem. Mindent ott hagyva átvágtatok Finnickhez. Finnick úgy ül az ágyon, mint egy szobor, a szeméből folynak a könnyek. Odamegyek hozzá, és leülök mellé. Megfogom a kezét, és megszorítom.
- Finnick, úgy sajnálom... Ethan küzdött.
- én... én esküszöm, hogy most azonnal bemegyek a Kapitóliumba, és szétrúgom annak a hülye elnöknek a pofáját!
- Remek ötlet!
Finnick továbbra is sír. letörlök egy könnycseppet az arcáról. Aztán feláll, és kimegy a szobából. Egy pici ládával tér vissza. Kinyitja. Egy olyan tíz centis faragott szobor van benne: egy szarvas.
- Nézd, Annie, ezt Ethan csinálta nekem.
- Ez csodaszép...- mondom.
Finnick visszateszi a szarvast a dobozába, és leteszi a földre. Tesz rá egy halászháló- darabot, egy fotót Ethanről, és egy szál virágot. aztán feláll, a mutató-, középső-, és gyűrűsujját a szájához emeli, majd a magasba nyújtja. Odaállok mellé, és én is ugyanígy teszek.
Isten veled, Ethan.

Annie Cresta & Finnick Odair 8. rész

Ma Finnickéknél nézem a Viadalt. A szüleim munkába mentek, még most is. Pedig nyár van.
 Mutatnak pár felvételt arról, hogy hogyan készülnek fel a viadalra a kiválasztottak. Lyana sok fegyvert kipróbál, és majdnem mindenkit leköröz, kivéve az ötödik körzeti fiút, Austint. Lyana éppen egy baltát hajít bele a céltáblába, de úgy, hogy az kettétörik. Egységes " ejjha" száll fel a kiválasztottak közül.
Ethan nem igazán tud mit kezdeni magával: a baltát megpróbálja eldobni, de csak annyit ér el, hogy a balta az orra előtt leesik. Senki se nevet rajta, csak a második körzeti lány. Erre a második körzeti fiú nemes egyszerűséggel bokán rúgja, de a csaj elesik.
Ethan csak egy dologban jó: az álcázásban. Bármikor álcázza magát bármilyen fűnek-fának. És minden növényt ismer. Okos, de nagyon. De harcolni nem tud. A hét végi értékelésen Lyana 9, Ethan pedig 6 pontot kap.
Az interjún Lyana összeszedett, és úgy látszik imádja a közönség. Ethan ezzel szemben borzasztóan teljesít, szegény műsorvezető nem bír kicsikarni belőle egy értelmes mondatot se.
Finnick utolsó elkeseredésében telepatikusan súgni próbál. Interjú után megszólal a himnusz, és én hazamegyek.

..........

Lyana az interjú után felmegy a lakosztályába Ethannel. Csak ketten vannak a liftben, de mielőtt a liftajtó becsukódna, az ötödik körzeti fiú lép a liftbe. A haja szőkésbarna, és a szeme élénkzöld. A pólója alól kilátszik, hogy milyen izmos. Egy emeleten lakik Lyanaval. Ethan elsöpör a saját lakosztálya irányába, és Lyana és Austin kettesben marad.
- Szia, Lyana!
- Szia, Austin.
- Dumálhatunk kicsit?
- Persze. Miért ne?- kérdezi Lyana.
- Figyi, Lyana... te...
- Én?...
Austin nagy levegőt vesz.
- Nagyon tetszel nekem, Lyana.- mondja el egy levegővel Austin.
- Úristen...- mondja Lyana, és a szája elé kapja a kezét.
Austin nem szól semmit, csak látszik rajta, hogy lényegesen elszomorodik. Lyana egy ideig csak áll majd egy hirtelen mozdulattal közel húzza magához Austint, és egy kicsit tétovázik. De aztán megcsókolja. Austin is megöleli Lyanat, és a lány világosszőke hajába túr. Vagy három percig így is maradnak. Majd lépteket hallank: a hatodik körzeti lány az: Pethra Willow.
- Héjj, combikáim,- szólítja meg őket.- ne itt gusztustalankodjatok!
Lyana és Austin engedelmesen bemennek Lyana szobájába. Most Austin kezdeményez: felemeli Lyanat, és megcsókolja. Lyana átkarolja Austint, majd egy kis idő után Austin leteszi.
- Austin...
- hmm?
- Itt maradsz velem éjszakára?
- Ameddig csak akarod, Lya.
- mi van, kitaláltál nekem valami új becenevet?
- Miért, nem szabad?
- Nem ezt mondtam.
- Na látod...
Lyana lábujjhegyre áll, és egy gyengéd csókot ad Austinnek. Leülnek Lyana ágya szélére, és Lyana Austin ölébe hajtja a fejét.
- Nem fog pampogni a mentorod, ha reggel itt talál?- kérdezi Austin.
- Nem nagyon érdekel, mit gondol Ray. Úgy is csak egy beképzelt majom...
- vettem észre.
ledőlnek egymás mellé, és megfogják egymás kezét. Austin átkarolja Lyanat, és így szenderülnek álomba. nem számít nekik semmi más.




 Lyana és Austin

Annie Cresta & Finnick Odair 7.rész

Teszek egy kerülőt, Finnickék házához megyek. De nem találom otthon. ezért hazamegyek. majd csak hazajön... remélem.
Bemegyek a szobámba, és kiszedem a hajamból a szalagot, és leülök az ágyam szélére. Még csak négy óra van. Lyana és Ethan már úton van a Kapitóliumba.
valaki kopogtat, és kimegyek megnézni, hogy ki az. van egy tippem.
és igen, bebizonyosodik az előérzetem. Finnick áll ott, de egészen rettenetes állapotban.
- bejöhetek?- kérdezi-Elég rossz idő van odakint.
- persze, gyere be!- mondom. Majd megpróbálok bele valamennyi lelket önteni.
Finnicken látszik, hogy sírt.
- Sajnálom, ami Ethan- nel történt.- mondom Finnicknek
- Hát, tudom, hogy nem igazán bírtad Ethant, nem kellőt sajnálni. Legalább is neked...
- Ugyan Finnick! Mi van ha megnyeri?...
- Hát abba ne fűzz sok reményt. Lyana viszont esélyes.
- Reménykedni csak lehet...
- De miért pont Ethan?- akad ki Finnick- miért nem inkább én?
- Finnick! ha téged húztak volna ki, abba én tuti belerokkannék!
- Tudom, Annie... Csak nekem ez...
- Fáj, tudom...- mondom Finnicknek, és átölelem.- Szeretnél beszélni róla?
- talááán...
- lehet, hogy úgy neked is könnyebb lesz...
- oké- mondja- Ethan régi barátom. Ötéves korom óta ismerem. Beteg volt és gyenge. én segítettem neki. nyolcéves korára már egészen megerősödött... de hát te is látta, hogy milyen vékony. Az izmai sose tudtak normálisan fejlődni. Testileg és lelkileg se volt teljesen ép. A barátain kívül senkije sem volt.
- Úristen... szegény... ezt eddig nem is tudtam..
- Semmi baj... csak kevés ember tudta.
- Szeretnéd megnézni Ethan és Lyana bevonulását?
- Azt hiszem, igen.
bekapcsolom a tévét, és a bevonulást mutatják. Az első körzet kiválasztottjai a lehető leggusztustalanabb szerelésben pompáznak: lila és rózsaszín plüssruhában vannak, és a csaj fején ott virít pár fehér bojt.
A második körzetiek harcosruhában, a harmadik körzetiek pedig megtévesztésig fogaskeréknek vannak álcázva.
Lyana és Ethan pedig kékbe van. Így mennek tovább az összes többi körzeten, és a műsorvezető örömében úgy ordibál, hogy majd' kiesik a száján.
Finnick kikapcsolja a tévét.
sok szerencsét, Ethan...

Annie Cresta & Finnick Odair 6.rész

Ma van az első Aratás-napom. Nem igazán izgulok, hiszen a nevem csak egyszer szerepel. Finnické kétszer. Nekilátok készülődni, felveszem a kedvenc ruhám: kék és fehér. A hajamba is kék szalagot fonok. Kilépek a konyhába, és látom, hogy anya és apa már díszbe vágta magát, és most ott reszketnek a konyhaasztal körül. Elindulunk, és anya majd' elájul. Kimegyünk a térre, és látom, hogy a kapitólium már felállított egy rögtönzött színpadot. Regisztrálok. Először megijedek attól, hogy vérmintát kell adnom, de nem fáj, amikor az egyenruhás nő az ujjamhoz nyomja a műszerét.
A tömegben Finnicket keresem. Egyszer csak valaki megfogja a vállamat.
- Nézzenek oda! De szép itt valaki!- mondja az illető.
én villámgyorsan megpördülök, és már látom is, ki az: Ethan Clunberg, Finnick egyik idegesítő haverja.
- szia, Ethan.
- Hányszor szerepel a neved, széééplány?
- Egyszer.
- Jajj, de kár! Pedig úgy reméltem, hogy majd jól kihúznak, és az arénában majd jól meghalsz!
- Köszi. Hol van Finnick?
- Éééééééntudjam?
- Igen.
-Arra láttam...- mondja, és mutogatni kezd. Majd elhúz a tizenhárom éves fiúkhoz. Arrafelé nézek, és meg is látom Finnicket. Szerencsém van, mert ő is épp arra néz.
Időközben mindenki regisztrált, szóval most azt kell végignézni, ahogy egy szörnyű szerencsétlen kapitóliumi nő felmászik a színpadra.
- Üdvözlök minden negyedik körzeti fiút és lányt! Most megtudjátok, hogy ki fog részt venni a 63. Éhezők Viadalán! Hát nem szuper? Dehogyneeem!- mondja abba az émelyítően undorító stílusban, amit a Kapitóliumban használnak.
- De előbb- mondja- Tekintsünk meg egy csidicsudi kis felvételt egyenesen a Csodálatos Kapitóliumból.
bejátszanak valami felvételt, aminek a Csak-Azért-Is-A-Kapitólium-Az-Erősebb a témája.
- Na és akkor most húzzuk ki a Kiválasztottakat! Egy szerencsés Fiú és egy szerencsés lány!
A lányoké az elsőbbség!- mondja, és odatotyog az üveggömb mellé. Finnick közben gondosan parodizál: lábujjhegyre áll, átszellemült pofát vág, és úgy tesz, mintha a láthatatlan parókáját igazgatná.
A nő kihúz egy nevet, a színpad közepére sétál, és elvisítja magát:
- Lyana Hastings!
Egy magas,szőke lány válik ki a tizennyolc éves lányok sorából. Nem fél, magabiztosan felsétál a színpadra. Kezet fog a nővel, és egyenesen megáll mellette.
- Most pedig következzenek a fiúk!- mondja
Odasétál a gömbhöz, kihúz egy nevet, és elolvassa.
- Ethan Clunberg!- visít. Majdnem minden szem Ethanre szegeződik. Ethan hullasápadt lesz. Felmegy a színpadra. Kezet fog Lyana- val. Kiáll a színpad szélére. Remeg, mint a nyárfalevél, és miután elviszik a Törvényszékre, Finnick úgy rohan az autó után, mintha az élete múlna rajta. Ő akar beszélni vele először.
Én szívemből utáltam Ethant. De most nagyon sajnálom. Csak tizenhárom éves.
- Kívánok nektek boldog Viadalt, és sose hagyjon el benneteket a remény!- mondja a nő a színpadon, majd elmegy a kiválasztottak után.        

Annie Cresta & Finnick Odair 5.rész

Néhány nappal később Finnick azzal a csodálatos hírrel állít be hozzám, hogy elvileg már lábra állhatok. Végre. Én ennek hallatára kipattanok az ágyból, és boldogan lépkedni, futni, majd ugrabugrálni kezdek.
- Ezaz!- mondom- érzem a lábam!
- okéééé...- mondja Finnick.- most már végérvényesen is pattoghatsz!
- Köszönöm, hogy meggyógyítottál.
- Igazán nincs mit köszöngetned itten nekem, Annie. Máskor is segítek, ha tudok.
- kimegyünk a partra? Olyan régen nem voltam kint!
- Persze!
Elindulunk, és leülünk a kőhöz, bámuljuk a halakat. Nem igazán szólunk egymáshoz.
Egyszer csak Finnick feláll, én meg már megijedek, hogy elmegy.
- Hova mégy, Finnick?
- Áá, sehova, csak felálltam.
Odasétál egy fához, és előveszi a zsebkését, és belekarcol valamit a fába. Majd visszafordul, és leül.
Én kíváncsian odamegyek a fához. Egy pici felirat van rajta:
" Nem szakít szét minket se baj, se átok,
Finnick és Annie örökre barátok˝
- Ez gyönyörű!- mondom Finnicknek.- és így is lesz. pont úgy, ahogy leírtad.

Annie Cresta & Finnick Odair 4.rész

Finnick minden délután átjön, és megnézi a csípést.
- Biztos hogy két hétig egyáltalánsemmitse mozoghatok?- kérdezem
- Igen! ha mozogsz...
- Tudom, tudom, de nagyon fogok unatkozniii...
- háát,- mondja nagy kegyesen- itt maradhatok egy kicsit...
- az jó lenne.
beszélgetünk. magunkról dumálunk: kiderül, hogy Finnicknek három testvére van. Három lány: Rosemary, Polla, és Esthella. Rosemary tíz, Polla hat, Esthella pedig kétéves. Én is mesélek neki a bátyámról, és a szüleimről. apám kint dolgozik a tengeren. Anyám a bátyám elvesztésekor mély depresszióba esett, és azóta nem is nagyon javult. Még mindig nagyon csöndes, és sosem nevet.
Finnickkel ezután valami jobb témát keresünk. Finnick felveti a témát, hogy szeretne egy szarvast.
- Egy szarvast?- kérdezem- és gondolod, hogy majd a negyedik körzet erdejében rábukkansz egyre?
- háát... nem.
- és miért pont egy szarvast?
- Miért, nem akarhat azt az ember fia, amit akar?
- de, nem azért mondtam...
- És, lehet, hogy valami fekete piacos embertől tudnék szerezni egyet...
- egy szarvas akkor is drága!
- Tudom én... lelkiekben már le is tettem róla...- mondja Finnick, és teljesen elkeseredett fejet vág.
- ne mártírkodjááál!- visítok egy jó nagyot.
Finnick olyan fejet vág, mint egy meglepődött harcsa.
- Ezt mellőzd a továbbiakban, ha kérhetem.- mondja.
- Oké, csak nem szeretem, ha valaki előadja nekem a szíve minden búját-baját.
- jól van, jól van, értem én...- vág Finnick teljesen direkt mártír arcot.
- Valahogy csak lesz egy nyamvadt szarvasod, csak ne nekem mártírkodj!
Finnick összeszorítja a száját, és próbál nem röhögni. én szintúgy. Az arcunk mindenféle színben játszik, de nem, mi nem adjuk fel. Végül belőlem robban ki először a nevetés, és Finnick is velem röhög. próbáljuk abbahagyni, de amint a másikra nézünk, megint ránk jön a nevetés.
- Mi volt olyan vicces abban,- kérdezem a nevetéssel küzdve- hogy mártírellenes vagyok?
- Nem tudom- válaszol Finnick röhögve- de nekem nagyon úgy tűnt, hogy csak úgy elkezdtünk röhögni.
- Hát nekem is!
még várnunk kell vagy tíz percet, hogy a röhögőgörcs alábbhagyjon, majd Finnick megígéri, hogy holnap is jön, majd elbúcsúzik, és elmegy.

Annie Cresta & Finnick Odair 3. rész

csak otthon jövök rá, hogy van egy seb a lábamon. Eddig a szoknyám eltakarta, és nem is igazán fájt. de most estére fájni kezd. elég gusztustalan látvány, lila, kék, és folyik belőle a vér. Keresek valami anyagot, és bekötöm. Úszni és halászni ugyan nem tudok, de elsősegélynyújtásban nagyon profi vagyok. a fájdalom enyhül. Felveszem a hálóingem, és lefekszem aludni.
 De nem igazán tudok pihenni, mert állandóan rémálmaim vannak.Arról, hogy beleesek a tengerbe, és nem tudok kijönni. Életben maradok ugyan, de nem tudok mozdulni, mintha be lenne határolva a víz.
Reggel, mikor felébredek, megnézem a sebem, de majd' elájulok. A seb lilább, nagyobb, és jobban fáj, ha hozzáérek. Kibicegek a konyhába, és látom, hogy anya és apa már elment munkába. Belerakok némi kaját  a táskámba, és elmászok a fürdőszobáig. A tükörben látom, hogy milyen karikás a szemem. Kifésülöm a hajam, és befonom. Elindulok, és Finnick kedvenc helyére megyek.Magam se tudom, miért, de a lábam odavisz. Amint odaérek, lerogyok a kő mellé. Megnézem a sebem, és látom, hogy nagyon, de nagyon hülye ötlet volt idejönni. Ugyanis egyre csúnyább. Lépteket hallok a hátam mögül, és megpróbálok felállni, de csak annyi az eredmény, hogy hasra esek.
- aztán össze ne törd magad!- hallom Finnick hangját. - Jól vagy?
- Hát te hogy kerülsz ide- kérdezem tőle
- Láttam, hogy erre jössz, és gondoltam ,megnézem, hová igyekszel. De nem válaszoltál az előző kérdésemre. Jól vagy?
- ááá, semmiség. Csak fáj egy kicsit a lábam. van rajta valami seb.
- mutasd csak!
- na de Finnick!
- Nem tűrök ellentmondást.
- oké, oké.
megmutatom neki, és az arckifejezésből látszik, hogy nem valami ártatlan karcolás.
- Annie, téged bizony megcsípett egy medúza.
- tudsz vele valamit kezdeni?
- hát, öhm... hadd gondolkozzam..
- gyorsan, ha kérhetem!
- megvaaan!- mondja, és nekifut, bepattan az óceánba, majd néhány másodperccel később előjön egy csomó vízi növénnyel a kezében.
- öhm, ezzel most mit kezdjek?- kérdezem- Megegyem?
- nem egészen... valami krémet készített belőle a múltkor az apám, amikor a húgomat csípte meg a medúza.
Finnick nagy nehezen egy kővel összetöri a növénycsomót, és utasít, hogy hogy és milyen mennyiségben használjam a növényi eredetű cuccot. Próbál nyugodt maradni, de látszik rajta, hogy izgul.
A krém valamennyire segített, már nem fáj a seb, csak ha hozzápiszkálok. De Finnicken úrrá lett a harci pánik, és percenként kérdezgeti, hogy jobban vagyok-e.
egy kis idő múlva hazamegyünk, persze Finnick vagy hatszor kap el, mert ennek a trutyinak valami zsibbasztó hatása is van, és néha nem érzem a lábam. Amint hazaérünk, Finnick beparancsol az ágyba, és tájékoztat, hogyha nekiállok mocorogni, vagy legalábbis felállok, akkor el fog terjedni a csípés területe, és azt is közli velem, hogy ha meglátja, hogy kimozdulok a lakásból, akkor egy háromágú szigonnyal fog visszabökdösni.

Annie Cresta & Finnick Odair 2.rész

Valaki fogja a kezem. Valaki a nevemet mondja. kinyitom a szemem.
- Meghaltam?- kérdezem.
- Háát...- mondja egy ismerős hang- ha meghaltál volna, akkor én speciel nagy bajban lennék. A te és az én szüleim is egyaránt megöltek volna.
A fiú az , a szomszédból. A neve Finnick Odair.
- Finnick? Hogy kerülsz te ide?
- hááát, errefelé sétáltam, és meghallottam, hogy valaki éktelenül visít, gondoltam, megnézem mi az. És iszonyatosan te voltál.
- Aha. és... hogyan kerültem ki a vízből?
- hát, öhm... hogy is mondjam... megláttalak a vízben, és...
- éééés?
- bementem a vízbe, és kihúztalak.- vallja be szerényen Finnick.
- de miért?
- hidd el, láttam már vízbe fúlt embert, és nem a legszebb látvány.
- köszönöm, Finnick.
- igazán nincs mit, de most már menjünk haza, mert anyukádat már az idegroham kerülgeti.
bólintok, felállok, és elindulunk. Finnick mutat egy rövidebb utat a falunkhoz. Csöndben ballagunk, és végül Finnick töri meg a csöndet.
- Annie, te miért nem vagy a barátaiddal?
-Hát mert...
- Miért mert?
- Mert nekem nincsenek barátaim.
Finnick elhallgat, és kis idő után megszólal:
- Majd én... leszek a barátod!
Némán állok. Majd megszólalok.
-köszönöm, Finnick.
- szívesen- mondja Finnick- mutatok egy tök jó helyet!
Finnickkel átvágunk a falun, és lemegyünk a tengerpartra.  Finnick egy kőhöz vezet. A kő mögött egy kis medence van. ebben nem is lenne semmi érdekes, de Finnick kivesz belőle egy halat. A pikkelye a szivárvány minden színében játszik. Szegény hal majd' megfullad, de Finnick nem teszi vissza.
én viszont sajnálom szegényt.
- Tedd vissza szegényt! meg fog halni!
- De hát ez csak egy hal! számtalan van még ezenkívül...
De még mielőtt be tudná fejezni a mondatot, kikapom Finnck kezéből a halat, és visszadobom a vízbe. Finnick meg csak néz.
- Ejjha. te aztán tudod érvényesíteni az akaratod.- mondja.
leülök a kő mellé, és bámulom a halakat. Finnick is odajön mellém, de nem ül le. csak áll, és nézi a tengert. Majd megszólal:
- És most kedves újdonsült barátom, menjünk haza.

Annie Cresta & Finnick Odair 1.rész ( Fan Fiction)

a sziklaszirten kóborlok. Tudom, hogy a barátaimmal kéne lennem, de az a helyzet, hogy nekem egy sincs. Pedig nemsokára eljön a nyolcadik születésnapom. általában minden hétvégén kijövök ide. Elüldögélek a köveken, és elvagyok egész nap.
  Most is kimegyek a sziklaszirtre. A kövek nedvesek a harmattól. Különc vagyok, gondolom. A negyedik körzetből származom, mégsem tudok úszni. és magasabb is vagyok, mint a többi korombeli. A gondolatmenetemből egy fura hang riaszt fel: a közelembe jön egy nyest. Vörösesbarna bundája van, és hatalmas, fekete gombszeme.
- szia, kis barátom!- köszönök neki. A nyest két lábra áll, és szimatol. Odanyújtom a kezem, és a nyest érdeklődve megszaglássza.
- kérsz egy kis kenyeret?- kérdezem tőle, és a táskámból kiveszek egy keveset, és odaadom  neki. A nyest elfogadja, és odatelepszik mellém.
- kedves kis jószág vagy. Ugye nem bánod, ha nevet adok neked?- kérdezem. A név már be is ugrik. A bátyám, Ronald nevét fogja kapni. Aki három évvel ezelőtt meghalt. Belecsapott a villám a hajójába. A hajó neve Annie volt. Rólam nevezte el. A szememet elöntik a könnyek, de gyorsan megtörlöm a szemem. simogatom a nyest nyakát. Minden rendben van.
 A nap állásából megtippelem, hány óra. Mennem kell.
- szia Ronald!- köszönök, és felállok. felkapom a táskám, és elindulok, de megcsúszom. Elejtem a táskám, de csúszok tovább.
 Nyugi, Annie, nyugtatom magam. Számtalanszor csúsztam már meg itt. De már csak fél kézzel tartom magam a peremen. az ujjaim nem bírják tovább, és elengedem a sziklát. Zuhanok a víz felé. És nem tudok úszni. kitör belőlem egy hangos visítás. és egészen addig visítok, amíg a víz össze nem zárul felettem. süllyedek, és nem látok semmit. Majd elveszítem az eszméletem.