- Biztos hogy két hétig egyáltalánsemmitse mozoghatok?- kérdezem
- Igen! ha mozogsz...
- Tudom, tudom, de nagyon fogok unatkozniii...
- háát,- mondja nagy kegyesen- itt maradhatok egy kicsit...
- az jó lenne.
beszélgetünk. magunkról dumálunk: kiderül, hogy Finnicknek három testvére van. Három lány: Rosemary, Polla, és Esthella. Rosemary tíz, Polla hat, Esthella pedig kétéves. Én is mesélek neki a bátyámról, és a szüleimről. apám kint dolgozik a tengeren. Anyám a bátyám elvesztésekor mély depresszióba esett, és azóta nem is nagyon javult. Még mindig nagyon csöndes, és sosem nevet.
Finnickkel ezután valami jobb témát keresünk. Finnick felveti a témát, hogy szeretne egy szarvast.
- Egy szarvast?- kérdezem- és gondolod, hogy majd a negyedik körzet erdejében rábukkansz egyre?
- háát... nem.
- és miért pont egy szarvast?
- Miért, nem akarhat azt az ember fia, amit akar?
- de, nem azért mondtam...
- És, lehet, hogy valami fekete piacos embertől tudnék szerezni egyet...
- egy szarvas akkor is drága!
- Tudom én... lelkiekben már le is tettem róla...- mondja Finnick, és teljesen elkeseredett fejet vág.
- ne mártírkodjááál!- visítok egy jó nagyot.
Finnick olyan fejet vág, mint egy meglepődött harcsa.
- Ezt mellőzd a továbbiakban, ha kérhetem.- mondja.
- Oké, csak nem szeretem, ha valaki előadja nekem a szíve minden búját-baját.
- jól van, jól van, értem én...- vág Finnick teljesen direkt mártír arcot.
- Valahogy csak lesz egy nyamvadt szarvasod, csak ne nekem mártírkodj!
Finnick összeszorítja a száját, és próbál nem röhögni. én szintúgy. Az arcunk mindenféle színben játszik, de nem, mi nem adjuk fel. Végül belőlem robban ki először a nevetés, és Finnick is velem röhög. próbáljuk abbahagyni, de amint a másikra nézünk, megint ránk jön a nevetés.
- Mi volt olyan vicces abban,- kérdezem a nevetéssel küzdve- hogy mártírellenes vagyok?
- Nem tudom- válaszol Finnick röhögve- de nekem nagyon úgy tűnt, hogy csak úgy elkezdtünk röhögni.
- Hát nekem is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése