Annie Cresta & Finnick Odair 9. rész

Ethan a Bőségszaru felé rohan. Kinézett magának egy hátizsákot, és most eszementül teper. A többi versenyző megelőzi Ethant. Lyana már rég megszerezte a fegyvereit és a csapda- alapanyagot, és most sprintel az erdő felé. Ethan a hátizsák felé tart, az első körzeti fiú pedig Ethan felé. Ethan már csak pár méterre van a zsáktól, az első körzeti pedig már felhúzta az íját. Ethan lehajol a hátizsákért, de az első körzeti nyila a hátába fúródik. Ethan megmerevedik, és eldől. Eldördül az ágyú. Én a tévé előtt a szájam elé kapom a kezem. Mindent ott hagyva átvágtatok Finnickhez. Finnick úgy ül az ágyon, mint egy szobor, a szeméből folynak a könnyek. Odamegyek hozzá, és leülök mellé. Megfogom a kezét, és megszorítom.
- Finnick, úgy sajnálom... Ethan küzdött.
- én... én esküszöm, hogy most azonnal bemegyek a Kapitóliumba, és szétrúgom annak a hülye elnöknek a pofáját!
- Remek ötlet!
Finnick továbbra is sír. letörlök egy könnycseppet az arcáról. Aztán feláll, és kimegy a szobából. Egy pici ládával tér vissza. Kinyitja. Egy olyan tíz centis faragott szobor van benne: egy szarvas.
- Nézd, Annie, ezt Ethan csinálta nekem.
- Ez csodaszép...- mondom.
Finnick visszateszi a szarvast a dobozába, és leteszi a földre. Tesz rá egy halászháló- darabot, egy fotót Ethanről, és egy szál virágot. aztán feláll, a mutató-, középső-, és gyűrűsujját a szájához emeli, majd a magasba nyújtja. Odaállok mellé, és én is ugyanígy teszek.
Isten veled, Ethan.