Most is kimegyek a sziklaszirtre. A kövek nedvesek a harmattól. Különc vagyok, gondolom. A negyedik körzetből származom, mégsem tudok úszni. és magasabb is vagyok, mint a többi korombeli. A gondolatmenetemből egy fura hang riaszt fel: a közelembe jön egy nyest. Vörösesbarna bundája van, és hatalmas, fekete gombszeme.
- szia, kis barátom!- köszönök neki. A nyest két lábra áll, és szimatol. Odanyújtom a kezem, és a nyest érdeklődve megszaglássza.
- kérsz egy kis kenyeret?- kérdezem tőle, és a táskámból kiveszek egy keveset, és odaadom neki. A nyest elfogadja, és odatelepszik mellém.
- kedves kis jószág vagy. Ugye nem bánod, ha nevet adok neked?- kérdezem. A név már be is ugrik. A bátyám, Ronald nevét fogja kapni. Aki három évvel ezelőtt meghalt. Belecsapott a villám a hajójába. A hajó neve Annie volt. Rólam nevezte el. A szememet elöntik a könnyek, de gyorsan megtörlöm a szemem. simogatom a nyest nyakát. Minden rendben van.
A nap állásából megtippelem, hány óra. Mennem kell.
- szia Ronald!- köszönök, és felállok. felkapom a táskám, és elindulok, de megcsúszom. Elejtem a táskám, de csúszok tovább.
Nyugi, Annie, nyugtatom magam. Számtalanszor csúsztam már meg itt. De már csak fél kézzel tartom magam a peremen. az ujjaim nem bírják tovább, és elengedem a sziklát. Zuhanok a víz felé. És nem tudok úszni. kitör belőlem egy hangos visítás. és egészen addig visítok, amíg a víz össze nem zárul felettem. süllyedek, és nem látok semmit. Majd elveszítem az eszméletem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése