- Meghaltam?- kérdezem.
- Háát...- mondja egy ismerős hang- ha meghaltál volna, akkor én speciel nagy bajban lennék. A te és az én szüleim is egyaránt megöltek volna.
A fiú az , a szomszédból. A neve Finnick Odair.
- Finnick? Hogy kerülsz te ide?
- hááát, errefelé sétáltam, és meghallottam, hogy valaki éktelenül visít, gondoltam, megnézem mi az. És iszonyatosan te voltál.
- Aha. és... hogyan kerültem ki a vízből?
- hát, öhm... hogy is mondjam... megláttalak a vízben, és...
- éééés?
- bementem a vízbe, és kihúztalak.- vallja be szerényen Finnick.
- de miért?
- hidd el, láttam már vízbe fúlt embert, és nem a legszebb látvány.
- köszönöm, Finnick.
- igazán nincs mit, de most már menjünk haza, mert anyukádat már az idegroham kerülgeti.
bólintok, felállok, és elindulunk. Finnick mutat egy rövidebb utat a falunkhoz. Csöndben ballagunk, és végül Finnick töri meg a csöndet.
- Annie, te miért nem vagy a barátaiddal?
-Hát mert...
- Miért mert?
- Mert nekem nincsenek barátaim.
Finnick elhallgat, és kis idő után megszólal:
- Majd én... leszek a barátod!
Némán állok. Majd megszólalok.
-köszönöm, Finnick.
- szívesen- mondja Finnick- mutatok egy tök jó helyet!
Finnickkel átvágunk a falun, és lemegyünk a tengerpartra. Finnick egy kőhöz vezet. A kő mögött egy kis medence van. ebben nem is lenne semmi érdekes, de Finnick kivesz belőle egy halat. A pikkelye a szivárvány minden színében játszik. Szegény hal majd' megfullad, de Finnick nem teszi vissza.
én viszont sajnálom szegényt.
- Tedd vissza szegényt! meg fog halni!
- De hát ez csak egy hal! számtalan van még ezenkívül...
De még mielőtt be tudná fejezni a mondatot, kikapom Finnck kezéből a halat, és visszadobom a vízbe. Finnick meg csak néz.
- Ejjha. te aztán tudod érvényesíteni az akaratod.- mondja.
leülök a kő mellé, és bámulom a halakat. Finnick is odajön mellém, de nem ül le. csak áll, és nézi a tengert. Majd megszólal:
- És most kedves újdonsült barátom, menjünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése