csak otthon jövök rá, hogy van egy seb a lábamon. Eddig a szoknyám eltakarta, és nem is igazán fájt. de most estére fájni kezd. elég gusztustalan látvány, lila, kék, és folyik belőle a vér. Keresek valami anyagot, és bekötöm. Úszni és halászni ugyan nem tudok, de elsősegélynyújtásban nagyon profi vagyok. a fájdalom enyhül. Felveszem a hálóingem, és lefekszem aludni.
De nem igazán tudok pihenni, mert állandóan rémálmaim vannak.Arról, hogy beleesek a tengerbe, és nem tudok kijönni. Életben maradok ugyan, de nem tudok mozdulni, mintha be lenne határolva a víz.
Reggel, mikor felébredek, megnézem a sebem, de majd' elájulok. A seb lilább, nagyobb, és jobban fáj, ha hozzáérek. Kibicegek a konyhába, és látom, hogy anya és apa már elment munkába. Belerakok némi kaját a táskámba, és elmászok a fürdőszobáig. A tükörben látom, hogy milyen karikás a szemem. Kifésülöm a hajam, és befonom. Elindulok, és Finnick kedvenc helyére megyek.Magam se tudom, miért, de a lábam odavisz. Amint odaérek, lerogyok a kő mellé. Megnézem a sebem, és látom, hogy nagyon, de nagyon hülye ötlet volt idejönni. Ugyanis egyre csúnyább. Lépteket hallok a hátam mögül, és megpróbálok felállni, de csak annyi az eredmény, hogy hasra esek.
- aztán össze ne törd magad!- hallom Finnick hangját. - Jól vagy?
- Hát te hogy kerülsz ide- kérdezem tőle
- Láttam, hogy erre jössz, és gondoltam ,megnézem, hová igyekszel. De nem válaszoltál az előző kérdésemre. Jól vagy?
- ááá, semmiség. Csak fáj egy kicsit a lábam. van rajta valami seb.
- mutasd csak!
- na de Finnick!
- Nem tűrök ellentmondást.
- oké, oké.
megmutatom neki, és az arckifejezésből látszik, hogy nem valami ártatlan karcolás.
- Annie, téged bizony megcsípett egy medúza.
- tudsz vele valamit kezdeni?
- hát, öhm... hadd gondolkozzam..
- gyorsan, ha kérhetem!
- megvaaan!- mondja, és nekifut, bepattan az óceánba, majd néhány másodperccel később előjön egy csomó vízi növénnyel a kezében.
- öhm, ezzel most mit kezdjek?- kérdezem- Megegyem?
- nem egészen... valami krémet készített belőle a múltkor az apám, amikor a húgomat csípte meg a medúza.
Finnick nagy nehezen egy kővel összetöri a növénycsomót, és utasít, hogy hogy és milyen mennyiségben használjam a növényi eredetű cuccot. Próbál nyugodt maradni, de látszik rajta, hogy izgul.
A krém valamennyire segített, már nem fáj a seb, csak ha hozzápiszkálok. De Finnicken úrrá lett a harci pánik, és percenként kérdezgeti, hogy jobban vagyok-e.
egy kis idő múlva hazamegyünk, persze Finnick vagy hatszor kap el, mert ennek a trutyinak valami zsibbasztó hatása is van, és néha nem érzem a lábam. Amint hazaérünk, Finnick beparancsol az ágyba, és tájékoztat, hogyha nekiállok mocorogni, vagy legalábbis felállok, akkor el fog terjedni a csípés területe, és azt is közli velem, hogy ha meglátja, hogy kimozdulok a lakásból, akkor egy háromágú szigonnyal fog visszabökdösni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése