Annie Cresta & Finnick Odair 19. rész

3... 2... 1...
Elindulnak a szekerek.
Első körzet, egy szőke lány és egy vörös hajú fiú lila selyemben. Überbrutálgiccses.
Második körzet, Egy fekete hajú lány és egy barna hajú fiú katonai jelmezben.
harmadik körzet, egy szőke lány és egy szőke fiú sajnálatos módon mikrohullámú sütőnek öltöztetve.
Negyedik körzet. Finnick és Lindsey is kigördülnek a falak nyugtató takarásából. Lyana azt mondta, hogy fontosak a támogatók, ezért úgy integetnek, mint az ötévesek. Finnick csak a negyedik körzetre tud gondolni.
Ötödik körzet, Hatodik körzet, Hetedik körzet, Nyolcadik, Kilencedik, Tizedik, Tizenegyedik, Tizenkettedik.
Finnick a mellette álló Lindseyre pillant. A kislány finoman oldalba böki.
- Nézd a tizenketteseket- súgja Finnicknek.- Széndarabnak vannak öltöztetve.
Finnick odanéz, de csak két ügyetlenül dülöngélő fekete gombócot lát.
- Tényleg- válaszolja Lindseynek.
A szekerek egy érdekes tizenkétszögbe rendeződnek. A kapitóliumiak őrjöngenek ( már most.)
- Nézd a heteseket!- mondja Lindsey- hárommal előttünk, levélruhában.
Közben Snow kilépett az emelvényére, és belekezdett végtelenül hosszú és kegyetlenül untató körzet-gyalázó mondókájába.
Finnick és Lindsey csak akkor eszmél fel a poénkodásból, mikor Snow elkezd mennydörögni:
- KÍVÁNUNK NEKTEK BOLDOG VIADALT ÉS SOSE HAGYJON EL BENNETEKET A REMÉNY!
A szekerek lassan kigördülnek a tizenkét szögletű minitérről, és megint a falak közé érnek. Finnick és Lindsey még mindig a tizenkettesek jelmezén nevetve leszállnak a szekérről.
Lyana és Florella jön oda hozzájuk.
- Lindseycucifej! Fincicucifej!- mondja Florella, mire a két gyerek csak érdeklődve félrefordítja a fejét.
- Csak köszöntem- dohog Florella.
- Ügyesek voltatok- mondja Lyana.- tessék- és egy kis zacskót nyom a gyerekek kezébe.- akarjátok megetetni a lovakat?
Lindsey csak bólint, és az egyik fekete lóhoz lép. Odaad neki egy kockacukrot, megsimogatja a fejét, majd hátrébb lép. Elkezdi enni a cukrokat.
Finnick csak szorgosan eteti a fekete jószágot.
- Kóstold meg, finom.- mondja Lindsey, és a kockacukorra bök.
Finnick óvatosan megesz egyet. Majd még egyet. A cukor édessége Annie csókjaira emlékezteti. Annyit eszik, hogy lassan elfogy az egész zsák.
Körülpillant a többi kiválasztotton. Az első körzeti lány elszántan bámulja. Finnick értetlen fejet vág. A lány csak tovább fixírozza. Finnick nem tudja, milyen

az a "van barátnőm" fej, de nagyon próbál olyan fejet vágni.
A lány csak áll, majd egy szívecskét formál a kezéből.

Majd gyorsan elfordul.
Finnick tovább eszi a kockacukrot. Reméli, hogy akkorára hízik, hogy nem fogják tudni majd begyömöszölni az arénába. De a Kapitóliumiak kalóriamentes kockacukrot gyártanak.
Egy negyed óra utazás után megérkeznek a "szállásra".
Megmutatják nekik a lakosztályukat : kék falak, kék és homokszín bútorok, óriási fürdőkád, negyedik emelet.
Finnick bezárkózik a szobájába, és egy lendülettel beugrik az ágyba. Minden várhat holnapig.
Kopogást hall az ajtó felől. Fáradtan odatámolyog, és kinyitja. A szőke lány az az első körzetből.
- Sziagondoltamszeretedakockacukrotezérthoztamnekedszia.- Hadarja, majd elvágtat.
Finnick óvatosan felveszi a cukrot, és beviszi a szobába. A gondolatai még jobban összekavarodnak.

Annie Cresta & Finnick Odair 18.rész

Finnick ül a vonat leghátsó részében, és bámul kifelé az ablakon. Hiányzik neki a negyedik körzet.
- Ünci-Fincííííí- robban be a terembe Florella, és levágódik Finnick mellé.
Finnick nem tudja eldönteni a józan paraszti eszével, hogy ez most köszönés, kijelentés vagy felszólítás akart lenni, ezért szép csendben megkérdezi:
- HE?
- Csak jeleztem, hogy megérkeztem.- mondja sértődötten Florella. -Csak azért jöttem, hogy közöljem, hogy nemsokára megérkezünk a Kapitóliumba! Ugggyeee milyen szupcsika?
A szomszéd kabinból egy fájdalmas "anyáádat" üvöltés hallatszik, valószínűleg Lindsey az.
- MIAFRANCOTMŰVELSZ, CARALUCULLUS?- üvölt át Florella.
- KISZEDEM A SZEMÖLDÖKÉT A KISLÁNYNAK!- hallatszik.
- FINOMAN!
- NA DE HÁT...
- HAGYD BÉKÉN! KÜLDD IDE MOST!
 Lindsey nemsokára besétál a szobába, és leül Finnick mellé.
- Ááu.- nyögi, és a szemöldökéhez nyúl.
- rám is e szörnyű sors vár?- kérdezi Finnick.
- aha...
Florella megint belekezd a Kapitólium  nagyképű dicsérgetésébe, mikor beérnek egy alagútba.
Florella egy ültő helyében pattogni kezd.
- Jíííí, mindjárt ott leszünk, igen, igen, milyen jó lesz már! Szupikaaa!Jíííííííí!

- oké.- mondja Finnick.
Mikor Florella már majdnem fejre áll, Lyana, a mentoruk nyit be.
- Srácok, mindjárt megérkezünk a Kapitóliumba. Nem mondom, hogy nem szép, de nekem valahogy giccses.
ahogy befejezi a mondatot, kiérnek az alagútból, a vonat ránt egyet, Florella felborul, és a két gyerek az ablakhoz megy. Lélegzetelállító kép tárul a szemük elé.
rengeteg épület, utak, házak, kémények. De sokkal nagyobb, fényesebb mint a körzetek.
- Fúj.- suttogja maga elé Lindsey.
A vonat lassítani kezd, Florella pedig feltápászkodik.
Nemsokára megállnak. Finnick és Lindsey kérdően Lyanára néznek.
- Finnick, Lindsey, mosoly, játsszátok meg, hogy mennyire boldogak vagytok. Hogy mennyire örültök, hogy ebbe a rusnya lakótelepbe kellett jönnötök.
- Ezt hallottam- mondja Florella szemrehányóan.
leszállnak a vonatról.
Finnick mosolyog és integet azoknak a színes, génmutálódott pulykáknak. Hogy a fenébe lehet ilyen alacsonyan ezeknek az embereknek az értelme?
kiállnak a pályaudvarra, és felszállnak egy légpárnásra.
Lyana elmondja, hogy ma előkészítik őket a bevonulásra, és  holnap... rajtuk lesz a világ szeme.

Anie Cresta & Finnick Odair 17. rész

Finnick felsétál a vonatra. A sírást már abbahagyta, de nem tud másra gondolni, mint Annie-re vagy a családjára. Egész testében remeg.
Bemegy a lakrészébe, és gondolkodni kezd. Ám nem jut sokra, mert kopogást hall, és beront hozzá három félkegyelmű kapitóliumi. Úgy néznek ki, mint akik berohantak a festékgyárba, aztán megrohamoztak egy textilboltot, és a lehető legérdekesebb formában előállított festékes-textilt magukra cibálták.
- Szia, szépfiú!- mondja a nő, aki elsőként rontott be. - Jaajj, de szép szemed van!
Finnick nem tudja, hogy erre mit válaszoljon.
- Hát, maguknak is jó napot...- mondja.
- Jajj, kérlek, minket nyugodtan tegezz csak. Amúgy a nevem Florella, ők pedig- mutat egy nőre meg egy férfire, akik kíváncsian szemlélik Finnicket- Lilia és Caralucullus.
- Szép név.- nyugtázza Finnick.
- Nos akkor lássuk a ruhádat!- mondja Caralucullus. - gyönyörű leszel benne, feltéve, ha...- majd Finnickhez lép, és felhúzza a fiú ingét. - Tökély!- tapsikol boldogan Lilia, mikor meglátja Finnick izmos hasát.
Finnicknek elmagyarázzák, hogy a ruhája kék lesz, vagyis hát csak egy kék nadrágot, egy kék köpenyt és egy háromágú szigonyt fog kapni. Lindsey pedig kék maxiruhát, kék köpenyt és egy halászhálót fog kapni kis ezüst halacskákkal.
Finnickre próbálják a ruhát, és azt is tesztelik, hogy vajon elbír-e egy három dekás vasdarabot.
Mikor a három tökkelütött kiront a szobából, Finnick végre nyugton maradhat.
nemsokára Finnick kopogást hall, és egy vékonyka hangot, ami azt mondja: bejöhetek?
Az ajtón Lindsey dugja be a fejét.
- Bejöhetek?- kérdezi.- azt hiszem lelkisegélyre van szükségem. Egyrészt kiakasztott ez a három idióta, másrészt teljesen depressziós vagyok. Tudsz segíteni?
- aha...- mondja Finnick.
Lindsey leül a padlóra.
- nem ülsz ide?- kérdezi Finnick.
- Nem, jó nekem itt.
- találkoztál már a mentoroddal?
- nem, te?
- én sem.
- miben vagy jó?
- tessék?
- Közelharc, kardok, íjak, balták...
- Szigony és csapdák. Te?
- kések.

- Durva egy kiscsaj vagy.
- Köszi- mondja mosolyogva Lindsey.
- Szövetségesek?
- Szövetségesek- mondja Lindsey, majd kezet fognak egymással.

Annie Cresta & Finnick Odair 16.rész

És igen, elkövetkezett az aratás a 65. Éhezők viadalára.
Hogy mennyire utálom én ezt... na mindegy. Mint mindig, felöltözöm a kék ruhámba, megcsinálom a hajam, meg minden.
Kimegyünk a főtérre, regisztrálunk. Finnicket keresem a tömegben, de egyelőre nem találom.
A Kapitóliumi bányarém ( avagy a mi szeretett Fuchsyiánk) felmegy a színpadra, és belekezd a mondókájába. Nem igazán figyelek oda, csak amikor azt visítja:
- Hölgyeké az elsőbbség!- és odamegy a gömbhöz, és kihúz belőle egy nevet.
- Lindsey Katherine Carter!
Egy megszeppent, tizenkét éves kislány megy fel a színpadra. Kéz apró, éjfekete hajfonata van, és már-már ijesztően szomorú, nagy szemei.
- És, következzenek a fiúk!- mondja Fuchsia, és a nevekhez megy, kiválaszt egyet, majd felolvassa:
- Finnick Odair!
Nem, nem, nem, nem, nem, nem, az nem lehet, képtelenség.
Finnick elindul a színpad felé, felmegy a lépcsőn, kezet fog a kislánnyal, majd két lépéssel arrébb megáll. Felszegi a fejét, nem néz senkire, főleg nem rám.
Meghallatom a végtelenül unalmas beszéd részét. Az arcomon folynak a könnyek, de ez engem speciel pont nem izgat.
Gondolkodás nélkül elindulok a Törvényszék felé. a könnyeim teljesen elhomályosítják a látásomat. Három emberbe is beleütközöm, de rájuk se nézek. Csak egyre gyorsabban és határozottabban lépkedek. Hiába siettem, Finnick családja már megelőzött. Bár ez igazából nem baj, úgyis velük kell először beszélnie. Ők mégis csak fontosabbak.
Amint letelik a három perc, engem is beengednek. Odaszaladok Finnickhez, és megölelem.
- nem lesz semmi baj, Annie. Haza fogok jönni!- suttogja Finnick nem valami meggyőzően.
- Tudom, tudom. De... Előbb Ethan most meg te...
Lehet, hogy nem kellett volna szóba hoznom, de annyira el vagyok keseredve, hogy képtelen vagyok figyelni arra, amit mondok. Finnick a fiú nevének hallatán csak még jobban összezavarodik.
- Inkább ne beszéljünk erről, oké?- kéri szomorúan.
- De akkor mégis miről?
- Nem tudom. De ugye megígéred, hogy bízni fogsz bennem, és nem könyvelsz el halottnak a Viadal kezdete előtt?
- Persze! Ne nézz már teljesen őrültnek! Nyerni fogsz!
- És ugye a húgaimat se hagyod, hogy előre siránkozzanak? Esthellát már amúgy se lehet megvigasztalni. Vigyázz rájuk, kérlek!
- Jó, persze. Vigyázok, ahogy tudok. És a húgaid se lesznek szomorúak, ugyanis van esélyed. Egy embert se ismerek, aki gyorsabban futna nálad.
- Jó rendben. Csak azért kértem, mert szerintem én nem eléggé bíztam Ethanben. - mondja lesütött szemmel.
- A lényeg, hogy hallgass a mentorodra. Bár ebben a témában nem kéne kioktatnom téged.
ekkor egy békeőr nyit be a terembe, szúrós tekintettel ránk néz, majd elüvölti magát:
- Egy percetek van, és ajánlom, hogy magadtól gyere ki, kislány, vagy én rángatlak ki. És ajánlom, hogy az elsőt válaszd, mert mindkettőnknek az lesz a legjobb.- mondja, és bevágja az ajtót.
- Légy óvatos, Finnick!- mondom, és már istenigazából zokogok, és úgy érzem, hogy mindjárt összeesek elkeseredettségemben.
- Rendben, Annie, vigyázok magamra. De te is tedd azt.- Mondja, és már ő is sír, pedig eddig tartotta magát.
A békeőr megint kinyitja az ajtót, de most csak a fejét méltóztatja bedugni hozzánk.
- TIZENÖT MÁSODPERC!- üvölti.
Még egyszer utoljára átölelem Finnicket, és egy puszit nyomok a homlokára.
Megszorítom a tőlem kapott nyakláncát, és a szemébe nézek:
- Ez segíteni fog. Megvéd.
Már elindulok kifelé, mikor Finnick visszahúz, és megcsókol. elkeseredett vagyok és szomorú, de a körülményekhez képest egy icipicit boldogabb vagyok.
Egy pillanattal később egy békeőr megragad, és kihajít az épületből.
Nem tudom, hova megyek csak visz a lábam. Legközelebb a parton találom magam. Leroskadok a kő mellé, és istenigazából zokogni kezdek. Minden egyes pillanat, amit Finnickkel éltem át, most eszembe jut.
Valaki megböki a vállamat. Odafordulok, de kell pár másodperc, amíg kitisztul a szemem. Lyana az.
Nem szól semmit, csak leül mellém, és átölel.
- Sajnálom.- mondja.- Finnick erős gyerek. Valószínűleg nyerni fog.- mondja a színtiszta igazat.
- Köszönöm...-mondom, illetve zokogom neki.- Lyana, bocsi, de most kicsit egyedül szeretnék lenni.
- Jó, persze. szia, Annie.- mondja, és elmegy.
Én meg próbálok megnyugodni, de nem tudok. Aztán egyszerre erőt veszek magamon, felállok, és elindulok Finnickék háza felé. Nekem ugyanis vigyáznom kell a húgaira.
Mikor benyitok, a család egy halomban zokog.
Odamegyek a kis Esthellához,  aki egyedül sírdogál. Csak átölelem, és azt mondom.
- Semmi baj nem lesz. Finn nyerni fog.
- Igazán?
- Igen biztos vagyok benne.

Annie Cresta & Finnick Odair 15.rész

Néhány hét múlva Aratás lesz. De ez egyáltalán nem akadályozza meg a Cresta családot, hogy tartsanak egy hatalmas családi összeülést. Tagok:
- Alecta Cresta ( anya)
- Aleister Cresta ( apa)
- Médea Cresta ( apa húga)
- Triténe Cresta ( unokahúgom)
- Poseidon Cresta ( az unokabátyám, aki öt évvel ezelőtt megnyerte a Viadalt. Akkoriban rengeteget találkoztunk, de az márr régen volt. körülbelül négy éve nem láttam.
most a győztesek faluja felé igyekszünk. Belépünk a kapun, és a harmadik ház mellett megállunk. Anya becsenget, és Médea nyit ajtót. Egymás után megöleljük, majd bemegyünk. Amikor meglátom Poseidont, épp a másik irányba néz. Halkan odafutok, és teljes erőmből megölelem. Annyira meglepődik, és akkora erővel mentem neki, hogy majd' felborul. Amikor konstatálja, hogy ki vagyok, visszaölel.
- Hiányoztál, Poszi.
- Te is nekem, Ann.
Hosszú ölelgetés-sorozat után bemegyünk a nappaliba.
- Trit hol van?- kérdezem Médea-tól.
- Trit a szobájában van. De neki minden Aratás előtt gyomorgörcse van, szóval jobb lenne, ha most nem igazán zavarnánk. De köszönni bemehetsz.
Boldogan Trit emeleti szobája felé veszem az irányt. Az ajtaja pont akkorára van nyitva, hogy kényelmesen beférek rajta.
- Trit?- kérdezem óvatosan.- bejöhetek?
Trit válasz gyanánt dünnyög valamit. Azért bemegyek, és megállok Trit ágya mellett. Trit lassan odafordul, és amikor észrevesz, villámgyorsan felül, és megölel.
- Annie! Jaj, istenem, úgy hiányoztáááááál!
- Te is nekem, Trit!
- Jajj, ülj le nyugodtan, Annie...- kezdi Trit.
- Nekem most le kell mennem, mert tudod, családi ebéd meg miazmás... de majd ha végeztünk, hozok fel neked kaját, és akkor majd dumálunk, jó?
- Jó.- bólogat lelkesen Trit.
lemegyek a lépcsőn, és csatlakozok a családhoz. Ők már javában esznek, valami zellert meg halat.
én is csatlakozok.
Poseidon éppen ki van akadva, mert utálja a zellert.
- Poszi fiam, egyél zellert.- mondom neki.
- De én utáááálom a zellert!- ( közli velem a 21 éves unokabátyám)
- Na de Poszikááám, a zeller egészséges!- mondom neki elváltoztatott hangon.
telerakok egy tányért ilyen-olyan kajákkal, és felmegyek a lépcsőn Trithez.
- Visszatértem!- mondom.
Trittel mindenféléről dumálunk, majd Poseidon hangja szakít minket félbe:
- Annie, gyere le, tekintsd meg a barátnőmet!- okéééé, már indulok is...
lerobogok a lépcsőn, de amikor leérek, Lyana áll ott teljes életnagyságban, Poseidon vállát átkarolva. Én gondolok mindenfélére, csak arra nem, hogy aranyosak lennének együtt. Nemám.
- Öhhmm...- kezdem. Fogalmam sincs, hogy köszönjek neki.- Jó napot?..
- Jajj, istenem, Annie, nem harap!- mondja Poseidon.- És sziát köszönj neki.
- Akkor... szia, Lyana!
- Szia, Annie.
Kicsit még ismerkedünk Lyanával, majd hazaindulunk.
Finnickék házánál befordulok, és bekopogok. Finnick nyit ajtót.
- Hellóóóó!- köszön. - Part?
- Naná.- mondom. Kimegyünk a vízpartra. Megállunk a vízparton, Finnick átkarol.
Észreveszek valakit a parton.
- Finnick, az ott kicsoda?- kérdezem.
- Nemtom. Menjünk oda.
Egy szőke lány ül a sziklákon, és a tengerbe bámul.

Meghallhatta, hogy jövünk, mert odafordul hozzánk. Lyana az. 

- Öhhmm... szia.- köszönök neki.

- Sziasztok. Ugye nem baj, ha itt vagyok. Azt hiszem, annyi idős voltam, mint ti, amikor megtaláltam ezt a helyet. Mindig ide járok ki gondolkozni. 

- Hát, nekem ezt a helyet Finnick mutatta.- Mondom, és megfogom Finnick kezét. 

- Na, én megyek is. Mellesleg szólván nagyon aranyos pár vagytok. Sok boldogságot nektek.- mondja, feláll, és elsétál.

Novellaíró verseny! Figyelem!

Sziasztok! Mindenki, aki látogatja ezt az oldalt, annak hálásan köszönöm. Azt szeretném, ha lenne több feliratkozóm is Google+-on, ezért nagyon nagyon de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy iratkozzatok fel, és osszátok meg a blogot.
Na de térjünk a tárgyra. Novellaíró versenyt szeretnék rendezni, aminek határideje Július 13. hétfőtől lenne Július 20. hétfő 12.00-ig. Lényeg a lényeg, hogy írjatok nekem Emailben: sajtoskifli007@gmail.com címre egy vicces/ romantikus/ izgalmas/ szomorú ( ezekből lehet választani) történetet, és amelyik a legjobbra sikerül, azt kirakom a blogra. Hacsak az illetőnek nincs ellenvetése. És nagyon kérem, hogy legyenek ott a levelek a levelezőfiókomban. Figyelem, most próbára tehetitek az írói tehetségeteket!
Előre is köszönettel: A blog szerzője, Borcsa. :)
Témák a következők:
Az éhezők Viadala                         A Beavatott                               és            HarryPotter

Annie Cresta & Finnick Odair 14. rész

Szép téli nap van. Amit csak onnan tudok, hogy a naptár decembert ír, még nem kelt fel a nap, pedig már hat óra van, és egy pár fokkal hidegebb van. De csak egy vékony kötött pulcsira van szükségem, hogy ne fázzak.
Átmegyek Finnickékhez. Finnick anyukája nyit ajtót.
- Nahát, Annie, szervusz!- mondja.- Finnickhez jöttél?
- Igen- válaszolok.
- Akkor kerülj beljebb.
Beenged, és én bemegyek Finnick szobájába. Finnick ül az ágyán, és látványosan unatkozik.
- Heló.- kezdem.
- Két szó nekem azonnal.- mondja Finnick.
- Öhhmm... Jó reggelt?- vigyorgok. Tudom, hogy a Boldog Szülinapot szókombinációt akarja hallani.
- Nem egészen...- mondja Finnick.
- Boldog szülinapot, te egoista! El sem hiszem hogy tizennégy éves vagy!- mondom, és leülök Finnick mellé. Megpuszilom az arcát.
- Köszi- vigyorog Finnick.- És, kedves Annie, milyen máma a kedved?
- Finnick, ne vesd be a költői énedet!
- Jól, van, na, csak próbálok kedves lenni...
- Kimegyünk a partra?
- Hülye vagy, télen?
- Finnick, itt télen is nyár van.
- Naná!- mondja Finnick, és felpattan. Én meg utána. Kimegyünk a partra, leülünk egymás mellé.
- Mindjárt felkel a nap.- mondja Finnick.
Igaza van: már ott van az égen a narancssárga, piros és rózsaszín folt.
- Nézd- mondom Finnicknek, és átakasztom a nyakába a cápafog nyakláncomat.- Ez a tiéd.
Finnick nem mond semmit. Majd közel húz magához és megcsókol. Először meglepődök, de gyorsan lehunyom a szemem, és visszacsókolom. Vagy három percig így maradunk.
Mikor Finnick ajka egy kicsit eltávolodik az ajkamtól, megszólal:

- Ez pedig a tiéd, Annie.
Amikor elengedjük egymást, én villámgyorsan befészkelem magam Finnick ölébe.
- Annie- mondja halkan.- nem válaszoltál a kérdésemre: milyen a kedved?
- Tökéletes...- mondom mosolyogva.

Annie Cresta & Finnick Odair 13.rész

Lyanát mutatják a tévében. Sikeresen felgyógyult, bár megszólalni még mindig nem akar. Indul a győzelmi körútra. Megegyezett a mentorával, hogy csak felolvassa a szövegeket, de többet nem.

Felszáll a vonatra, és közönyös arccal integet. Ruhája kék, szőke haja bonyolult kontyba van csavarva. Megérkezik a tizenkettedikbe, felolvassa a szövegét. Elmondja, hogy nem ismerte a tizenkettedik körzeti kiválasztottakat, hogy mélységesen sajnálja, és a többi. Majd a békeőrök letessékelik a színpadról. Lyana az összes körzetben így szerepel, csak felolvassa a szövegét, aztán isten-veletek-itt-sem-voltam, egészen az ötödik körzetig.
Itt fogja magát, összetépi a szövegét. A mentora és az előkészítője majd' elájul.
- Austin a barátom volt. Támogatott. A lelkemet úgysem tudja meggyógyítani a Kapitólium.- mondja Lyana.- Ezért, én és a mentorom maximálisan támogatni fogjuk az ötödik körzetet.
A mentor elájul, az előkészítő levegőért kapkod, Lyana pedig elégedetten mosolyog. És sír. Lelöki magáról a békeőrök kezét. Felpattan a vonatra, és elkiáltja magát.
- Indulhatnánk most azonnal? Egyrészt nem akarok elkésni, másrészt ezt a két idiótát szívesen itt hagynám...

...........

Finnick és én új nyári elfolglaltságot találtunk magunknak: naplementebámulás. Ülünk a parton, és  bámuljuk a lemenő nap színeit. Hol erős narancs

sárga, hol halványlila.
Néha Finnick vállára hajtom a fejem. Már mindketten boldogok vagyunk. Mindkettőnknek eszébe jut néhány gondolat, ami elszomorítja, de most már van mire másra gondolni.
Véget ért a győzelmi körút, Lyana hazatért a körzetébe.  A családjával lakik, és a nyereményét a nagyedik és ötödik körzeti családok támogatására fordítja.
Finnick megint az a fiú, akit megismertem. Az a vicces, kedves, de empatikus haver. Megint képes nevetni, mint régen.
 Lemegy a nap. Felállunk, és elindulunk haza. A házunk előtt elköszönünk, én jobbra megyek, ő balra.
Bemegyek a lakásunkba. Anya és apa még nem ért haza. Leülök a kanapéra, bekapcsolom a tévét, még mindig az ünneplő ötödik körzetet, a még mindig berágott mentort, és A győzelmi körutat vetítik.
Unom ezt a témát.
Kopogtatnak. Valószínűleg anya vagy apa az. Kinyitom az ajtót. Apa áll ott.
- Szia, Annie.- mondja.
- szia!- köszönök.
- Akadt itt egy kis probléma!- mondja.
- Én már teljesen parázom, mikor meglátom, mit cipel apa. Kifogott egy kifejlett cápát.
-Segítenél ezt behozni?- kérdezi. Bevonszoljuk a nappaliba, onnan pedig a konyhába. Apa felrakja az asztalra, és elkezdi megpucolni. Mivel nekem nincsen elég erős gyomrom ehhez, elindulok a szobám felé.
-Annie!- mondja apa. - Adok valamit.
Odamegyek, és a kezembe nyom egy kis, hegyes cuccot. Megnézem: egy cápafog.
- Köszi!- mondom apának, majd elmegyek a szobámba. A fogat lerakom az asztalra. Rájövök, hogy mit kezdjek vele. Egy dróthurkoz kötök rá, amibe egy vékony, fekete bőrszíjat fűzök. És el is készítettem a nyakláncot. A nyakamba kötöm. Nagyon jól néz ki.
Kipillantok a nappaliba: apa nagyban hámozza a cápát. Elfog a hányinger, ezért visszahúzom a fejem, és kikiabálok a szobámból:
- Köszi, apa!

Annie Cresta & Finnick Odair 12.rész

Szótlanul kikapcsolom a tévét. Lyana győzött. A negyedik körzet.
Lemászok a kanapéról, kinyitom az ablakot, hogy bejöjjön egy kevés friss levegő.
Állandóan Lyanán és Austinon kattog az agyam. Hogy lehet ekkora balszerencséje valakinek?
Lyana ugyan megnyerte a Viadalt, de elveszítette azt, ami a legfontosabb volt neki. A barátját. A szövetségesét. A szerelmét...
Valaki kopogtat, én odamegyek, és kinyitom az ajtót. anya és apa jött haza.
- Sziasztok!- mondom.- De jó, hogy itt vagytok!
- Szia, Annie!- mondja apa. - Már megint a negyedik nyert?
- Igen. Lyana Hastings. Szerintem ez a Viadal legenda lesz.
- Igen, igen. A munkahelyen levetítettek egy kis részt belőle...- mondja anya.- Szegény lány...
- Én is sajnálom- mondom.
- Ez a Hastings- család szerencséje: tavaly Gretha Hastings, tavalyelőtt pedig Taylor Hastings nyert.
Apa bekapcsolja a tévét. A Viadalról tudósítanak: Lyana elkapott egy fertőzést az Arénában, ráadásul nem hajlandó megszólalni. Meg tudják gyógyítani, de az kérdéses, hogy lelkileg felépül-e. Mutatnak róla pár felvételt, és tényleg elég ramatyul néz ki. Tele van sebekkel, és legyengült. Az orvosai szerint egész nap csak fekszik, nem eszik, nem beszél, nem csinál semmit. Még a közeli hozzátartozókkal sem akar kommunikálni.
egy kis idő után átmegyek Finnickhez. Bekopogok,és Finnick kiordibál, hogy jöjjek be.
- Szia, Finnick!
- Helóó, Annie!
Látszik rajta, hogy megviselte ez az egész. Ethan. Lyana és Austin. A többi kiválasztott.
- Tényleg sajnálom, ami Ethannel történt.- mondom vagy ezredszer. Nekem is nagyon rossz.
- Hát, én is sajnálom...- mondja elcsigázottan.
Megpróbálom valamivel jobb kedvre deríteni.
- Megint a Negyedik győzött...- mondom.
- Hát ja...
- Leülhetek?- kérdezem.
- Persze, érezd otthon magad!
Fura érzés lesz úrrá rajtam. Annak ellenére, hogy utáltam Ethant, most a neve említésére sírni kezdek.
Finnick nagyon furcsállja a helyzetet: nem nagyon érti, hogy miért bőgök, ha az előbb még tök nyugis voltam.
- Annie? Mi a baj? Én csináltam valamit?- kérdezi megrettenve.
- Nem dehogy...- mondom sírva- csak rosszul érzem magam... amiatt, ami Ethannel történt!
- De nem az van, hogy te utáltad Ethant? Vagy én tévedek?
- Nem...csak olyan szörnyű volt... végignézni...- most már istenigazából zokogok.
- Semmi baj...- mondja Finnick. - Semmi baj...- bizonytalanul megfogja a vállam, de amikor észleli, hogy nem történik semmi tragikus, közelebb ül hozzám, és átkarolja a sírástól rázkódó vállamat.
- Semmi baj...

Annie Cresta & Finnick Odair 11.rész

Lyana felébred. Valami nem stimmel, gondolja. Úgy emlékszik, hogy Austin karjaiban aludt el, de most Austin sehol sincs. Felpattan, és kétségbeesetten körbepillant. De meg is nyugszik, mert ha Austin meghalt volna, már eldördült volna az ágyú. Azt pedig hallotta volna. Körbenéz, majd elindul a kis táborhelytől.
- Austin!- kiáltja.
Majd továbbmegy. Hirtelen meglát pár lábnyomot. Követni kezdi, Fut,és hamarosan utol is éri Austint. De bár ne érte volna utol: egy kidőlt fatörzsre támaszkodik, az arca fehér, mint a fal, A tenyerében piros bogyók vannak. Lyana odasiet, és átöleli a fiút. Austin összerogy, Lyana lefekteti a földre.
- Austin!- mondja- mi történt?
- Ne... egyél... a ...piros bogyókból...
nyöszörög Austin. Lyana átöleli.
- Nem lesz semmi baj... Semmi baj... Rendbe fogsz jönni...- suttogja Austinnak. Majd megpuszilja a fiú fehér homlokát. Kisöpri Austin arcából a barna tincseit. Lyana ajkai alig vannak távol Austin homlokától.
- Semmi baj nem lesz... ígérem...
- Lyana...- nyögi Austin.
Lyana arcáról patakzanak a könnyek.
- Tessék?- próbál mosolyogni sírás közben. Erősen szorítja Austin kezét.
- Énekelsz nekem? Mindig is tudni akartam, milyen a hangod.
- Persze!- mondja Lyana. Halkan, sírással küzdve énekelni kezd:

" a szív gyorsabban ver

Színek és ígéretek

Bátor hogy legyek

Ha félek, hogy elesek?

De ahogy nézlek, 

Minden kétségem

Eltűnik hirtelen

Egy kicsit Közelebb.

Rád vártam, 

ne félj, 

Én már szeretlek

Ezer éve

És szeretni foglak

Még ezer évre "

Lyana lehajol, és megcsókolja Austin hideg ajkát. 

- Ez gyönyörű...- suttogja Austin. 

- Köszönöm.- mondja Lyana.

Austin megszorítja Lyana kezét. Eldördül az ágyú. Lyana zokogva borul Austinra. Megpuszilja a fiú homlokát. 

- Nem...- suttogja. 

Lecsukja Austin szemét. Még egyszer utoljára megcsókolja. Majd leül halott barátja mellé, és sír. Nem akar elmozdulni Austin mellől. Még mindig szorítja a fiú kezét. Elveszítette azt, ami a legnagyobb boldogságot jelentette számára. 

Annie Cresta & Finnick Odair 10. rész

a viadal második napjára huszonnégy gyerekből tíz meghal: Ethan, a nyolcadik körzet mindkét kiválasztottja, a hatodik körzeti lány, a harmadik körzeti fiú, a tizenkettedik körzeti fiú és lány, a tizedik körzeti fiú és a kilencedik körzetiek.
Lyana az erdőben van: általában csapdákat készít, üregekben pihen, és vadászik. Most is éppen az egyik csapdája felé tart az első körzeti lány. Lyana egy bokorból figyeli, és vigyorog, mint a tejbetök. A csaj meg egyenesen a csapdába sétál. A bokájára tekeredik egy kötél, és nem sokkal később már fejjel lefelé lóg a fáról. Lyana kimászik a bokorból, és megöli a lányt. Megvárja, amíg eldördül az ágyú, majd elfut. Az egész Arénát telerakta ilyen-olyan csapdákkal, és naponta ellenőrzi őket.
A harmadik napra Lyana csapdái már öt emberrel végeznek. A tizenegyedik körzetiek mindig együtt mászkálnak, ezért Lyana dupla csapdát állít nekik. Ezenkívül még Austin társát, Ariat, az első körzeti fiút, és a hetedik körzeti fiút. A második körzeti fiú megöli a társát és a körzeti lányt a negyedik napon.
 Lyana erős, és rengeteg támogatója van, szóval mindig kap kaját és gyógyszert.
Az ötödik napon a tizedik körzeti lány szomjan hal. Csak tizenkét éves.
Lyana szövetségeseket szerez: Austint, a második körzeti fiút, Nathanielt, és a harmadik körzeti lányt, Jessiet.
Jessie kicsit retardált, általában csak röhög mindenen, életben maradását a rettentő agressziójának köszönheti. Remekül tud kést dobni bármilyen mozgó célpontba. Este azzal múlatja az időt, hogy kis jószágokba dobálja a kését. Kegyetlen csaj, annyi szent. Éjszaka végez Nathaniellel, senki sem veszi észre.
A hatodik napon a kis trió végez a kilencedik körzeti fiúval és lánnyal: a csapatmunkájuk az, hogy Austin eltereli a figyelmet, Lyana beléjük lő az íjjal, Jess pedig csak nevetgél. végeznek még a tizedik körzeti fiúval, Akit Jess egyszerűen lefejez a kiskésével, a hatodik körzeti lányt és fiút, akik szövetséget kötöttek. Tűz körül üldögélnek, és dumálnak, mikor Jess, Austin és Lyana  megjelennek és megölik őket. A maradék három letelepedik a tüzük köré. Lyana elvonszolja a holttesteket, egymás mellé fekteti őket, kezükbe rak egy-egy virágot, és lecsukja a szemüket.
Visszamegy a tűzhöz, ahol Jessie éppen morbid vicceket mesél Austinnak. Amikor aludni térnek, Jessie megpróbálja megölni Lyanát, de balszerencséjére Lyana ébren van. Küzdenek egymással, Austin is felriad a nagy dulakodásra. Tétovázik, de aztán végez Jessievel. Amikor eldördül az ágyú, Jessie mellkasára helyezik a kezét, belerakják a kését, és neki is lecsukják a szemét.
Austin leül Lyana mellé, és Lyana a vállára hajtja a fejét.
- Ketten maradtunk- mondja Lyana. - Mihez kezdjünk?
- szövetség és barátság az utolsó lélegzetünkig. Örökké. Mit szólsz?
- Azt, hogy kihagytál valamit. Szövetség, barátság és szerelem utolsó lélegzetünkig. Örökké.
- Rendben.
Austin a karjaiba zárja Lyanát, és megcsókolja.

.........

A kapitóliumi nézők valószínűleg őrjöngenek és azt üvöltik, hogy " Jajj, de romcsííííí!" vagy " legyen már két győztes! Ezek olyan kis cukik együtt!"...

Annie Cresta & Finnick Odair 9. rész

Ethan a Bőségszaru felé rohan. Kinézett magának egy hátizsákot, és most eszementül teper. A többi versenyző megelőzi Ethant. Lyana már rég megszerezte a fegyvereit és a csapda- alapanyagot, és most sprintel az erdő felé. Ethan a hátizsák felé tart, az első körzeti fiú pedig Ethan felé. Ethan már csak pár méterre van a zsáktól, az első körzeti pedig már felhúzta az íját. Ethan lehajol a hátizsákért, de az első körzeti nyila a hátába fúródik. Ethan megmerevedik, és eldől. Eldördül az ágyú. Én a tévé előtt a szájam elé kapom a kezem. Mindent ott hagyva átvágtatok Finnickhez. Finnick úgy ül az ágyon, mint egy szobor, a szeméből folynak a könnyek. Odamegyek hozzá, és leülök mellé. Megfogom a kezét, és megszorítom.
- Finnick, úgy sajnálom... Ethan küzdött.
- én... én esküszöm, hogy most azonnal bemegyek a Kapitóliumba, és szétrúgom annak a hülye elnöknek a pofáját!
- Remek ötlet!
Finnick továbbra is sír. letörlök egy könnycseppet az arcáról. Aztán feláll, és kimegy a szobából. Egy pici ládával tér vissza. Kinyitja. Egy olyan tíz centis faragott szobor van benne: egy szarvas.
- Nézd, Annie, ezt Ethan csinálta nekem.
- Ez csodaszép...- mondom.
Finnick visszateszi a szarvast a dobozába, és leteszi a földre. Tesz rá egy halászháló- darabot, egy fotót Ethanről, és egy szál virágot. aztán feláll, a mutató-, középső-, és gyűrűsujját a szájához emeli, majd a magasba nyújtja. Odaállok mellé, és én is ugyanígy teszek.
Isten veled, Ethan.

Annie Cresta & Finnick Odair 8. rész

Ma Finnickéknél nézem a Viadalt. A szüleim munkába mentek, még most is. Pedig nyár van.
 Mutatnak pár felvételt arról, hogy hogyan készülnek fel a viadalra a kiválasztottak. Lyana sok fegyvert kipróbál, és majdnem mindenkit leköröz, kivéve az ötödik körzeti fiút, Austint. Lyana éppen egy baltát hajít bele a céltáblába, de úgy, hogy az kettétörik. Egységes " ejjha" száll fel a kiválasztottak közül.
Ethan nem igazán tud mit kezdeni magával: a baltát megpróbálja eldobni, de csak annyit ér el, hogy a balta az orra előtt leesik. Senki se nevet rajta, csak a második körzeti lány. Erre a második körzeti fiú nemes egyszerűséggel bokán rúgja, de a csaj elesik.
Ethan csak egy dologban jó: az álcázásban. Bármikor álcázza magát bármilyen fűnek-fának. És minden növényt ismer. Okos, de nagyon. De harcolni nem tud. A hét végi értékelésen Lyana 9, Ethan pedig 6 pontot kap.
Az interjún Lyana összeszedett, és úgy látszik imádja a közönség. Ethan ezzel szemben borzasztóan teljesít, szegény műsorvezető nem bír kicsikarni belőle egy értelmes mondatot se.
Finnick utolsó elkeseredésében telepatikusan súgni próbál. Interjú után megszólal a himnusz, és én hazamegyek.

..........

Lyana az interjú után felmegy a lakosztályába Ethannel. Csak ketten vannak a liftben, de mielőtt a liftajtó becsukódna, az ötödik körzeti fiú lép a liftbe. A haja szőkésbarna, és a szeme élénkzöld. A pólója alól kilátszik, hogy milyen izmos. Egy emeleten lakik Lyanaval. Ethan elsöpör a saját lakosztálya irányába, és Lyana és Austin kettesben marad.
- Szia, Lyana!
- Szia, Austin.
- Dumálhatunk kicsit?
- Persze. Miért ne?- kérdezi Lyana.
- Figyi, Lyana... te...
- Én?...
Austin nagy levegőt vesz.
- Nagyon tetszel nekem, Lyana.- mondja el egy levegővel Austin.
- Úristen...- mondja Lyana, és a szája elé kapja a kezét.
Austin nem szól semmit, csak látszik rajta, hogy lényegesen elszomorodik. Lyana egy ideig csak áll majd egy hirtelen mozdulattal közel húzza magához Austint, és egy kicsit tétovázik. De aztán megcsókolja. Austin is megöleli Lyanat, és a lány világosszőke hajába túr. Vagy három percig így is maradnak. Majd lépteket hallank: a hatodik körzeti lány az: Pethra Willow.
- Héjj, combikáim,- szólítja meg őket.- ne itt gusztustalankodjatok!
Lyana és Austin engedelmesen bemennek Lyana szobájába. Most Austin kezdeményez: felemeli Lyanat, és megcsókolja. Lyana átkarolja Austint, majd egy kis idő után Austin leteszi.
- Austin...
- hmm?
- Itt maradsz velem éjszakára?
- Ameddig csak akarod, Lya.
- mi van, kitaláltál nekem valami új becenevet?
- Miért, nem szabad?
- Nem ezt mondtam.
- Na látod...
Lyana lábujjhegyre áll, és egy gyengéd csókot ad Austinnek. Leülnek Lyana ágya szélére, és Lyana Austin ölébe hajtja a fejét.
- Nem fog pampogni a mentorod, ha reggel itt talál?- kérdezi Austin.
- Nem nagyon érdekel, mit gondol Ray. Úgy is csak egy beképzelt majom...
- vettem észre.
ledőlnek egymás mellé, és megfogják egymás kezét. Austin átkarolja Lyanat, és így szenderülnek álomba. nem számít nekik semmi más.




 Lyana és Austin

Annie Cresta & Finnick Odair 7.rész

Teszek egy kerülőt, Finnickék házához megyek. De nem találom otthon. ezért hazamegyek. majd csak hazajön... remélem.
Bemegyek a szobámba, és kiszedem a hajamból a szalagot, és leülök az ágyam szélére. Még csak négy óra van. Lyana és Ethan már úton van a Kapitóliumba.
valaki kopogtat, és kimegyek megnézni, hogy ki az. van egy tippem.
és igen, bebizonyosodik az előérzetem. Finnick áll ott, de egészen rettenetes állapotban.
- bejöhetek?- kérdezi-Elég rossz idő van odakint.
- persze, gyere be!- mondom. Majd megpróbálok bele valamennyi lelket önteni.
Finnicken látszik, hogy sírt.
- Sajnálom, ami Ethan- nel történt.- mondom Finnicknek
- Hát, tudom, hogy nem igazán bírtad Ethant, nem kellőt sajnálni. Legalább is neked...
- Ugyan Finnick! Mi van ha megnyeri?...
- Hát abba ne fűzz sok reményt. Lyana viszont esélyes.
- Reménykedni csak lehet...
- De miért pont Ethan?- akad ki Finnick- miért nem inkább én?
- Finnick! ha téged húztak volna ki, abba én tuti belerokkannék!
- Tudom, Annie... Csak nekem ez...
- Fáj, tudom...- mondom Finnicknek, és átölelem.- Szeretnél beszélni róla?
- talááán...
- lehet, hogy úgy neked is könnyebb lesz...
- oké- mondja- Ethan régi barátom. Ötéves korom óta ismerem. Beteg volt és gyenge. én segítettem neki. nyolcéves korára már egészen megerősödött... de hát te is látta, hogy milyen vékony. Az izmai sose tudtak normálisan fejlődni. Testileg és lelkileg se volt teljesen ép. A barátain kívül senkije sem volt.
- Úristen... szegény... ezt eddig nem is tudtam..
- Semmi baj... csak kevés ember tudta.
- Szeretnéd megnézni Ethan és Lyana bevonulását?
- Azt hiszem, igen.
bekapcsolom a tévét, és a bevonulást mutatják. Az első körzet kiválasztottjai a lehető leggusztustalanabb szerelésben pompáznak: lila és rózsaszín plüssruhában vannak, és a csaj fején ott virít pár fehér bojt.
A második körzetiek harcosruhában, a harmadik körzetiek pedig megtévesztésig fogaskeréknek vannak álcázva.
Lyana és Ethan pedig kékbe van. Így mennek tovább az összes többi körzeten, és a műsorvezető örömében úgy ordibál, hogy majd' kiesik a száján.
Finnick kikapcsolja a tévét.
sok szerencsét, Ethan...

Annie Cresta & Finnick Odair 6.rész

Ma van az első Aratás-napom. Nem igazán izgulok, hiszen a nevem csak egyszer szerepel. Finnické kétszer. Nekilátok készülődni, felveszem a kedvenc ruhám: kék és fehér. A hajamba is kék szalagot fonok. Kilépek a konyhába, és látom, hogy anya és apa már díszbe vágta magát, és most ott reszketnek a konyhaasztal körül. Elindulunk, és anya majd' elájul. Kimegyünk a térre, és látom, hogy a kapitólium már felállított egy rögtönzött színpadot. Regisztrálok. Először megijedek attól, hogy vérmintát kell adnom, de nem fáj, amikor az egyenruhás nő az ujjamhoz nyomja a műszerét.
A tömegben Finnicket keresem. Egyszer csak valaki megfogja a vállamat.
- Nézzenek oda! De szép itt valaki!- mondja az illető.
én villámgyorsan megpördülök, és már látom is, ki az: Ethan Clunberg, Finnick egyik idegesítő haverja.
- szia, Ethan.
- Hányszor szerepel a neved, széééplány?
- Egyszer.
- Jajj, de kár! Pedig úgy reméltem, hogy majd jól kihúznak, és az arénában majd jól meghalsz!
- Köszi. Hol van Finnick?
- Éééééééntudjam?
- Igen.
-Arra láttam...- mondja, és mutogatni kezd. Majd elhúz a tizenhárom éves fiúkhoz. Arrafelé nézek, és meg is látom Finnicket. Szerencsém van, mert ő is épp arra néz.
Időközben mindenki regisztrált, szóval most azt kell végignézni, ahogy egy szörnyű szerencsétlen kapitóliumi nő felmászik a színpadra.
- Üdvözlök minden negyedik körzeti fiút és lányt! Most megtudjátok, hogy ki fog részt venni a 63. Éhezők Viadalán! Hát nem szuper? Dehogyneeem!- mondja abba az émelyítően undorító stílusban, amit a Kapitóliumban használnak.
- De előbb- mondja- Tekintsünk meg egy csidicsudi kis felvételt egyenesen a Csodálatos Kapitóliumból.
bejátszanak valami felvételt, aminek a Csak-Azért-Is-A-Kapitólium-Az-Erősebb a témája.
- Na és akkor most húzzuk ki a Kiválasztottakat! Egy szerencsés Fiú és egy szerencsés lány!
A lányoké az elsőbbség!- mondja, és odatotyog az üveggömb mellé. Finnick közben gondosan parodizál: lábujjhegyre áll, átszellemült pofát vág, és úgy tesz, mintha a láthatatlan parókáját igazgatná.
A nő kihúz egy nevet, a színpad közepére sétál, és elvisítja magát:
- Lyana Hastings!
Egy magas,szőke lány válik ki a tizennyolc éves lányok sorából. Nem fél, magabiztosan felsétál a színpadra. Kezet fog a nővel, és egyenesen megáll mellette.
- Most pedig következzenek a fiúk!- mondja
Odasétál a gömbhöz, kihúz egy nevet, és elolvassa.
- Ethan Clunberg!- visít. Majdnem minden szem Ethanre szegeződik. Ethan hullasápadt lesz. Felmegy a színpadra. Kezet fog Lyana- val. Kiáll a színpad szélére. Remeg, mint a nyárfalevél, és miután elviszik a Törvényszékre, Finnick úgy rohan az autó után, mintha az élete múlna rajta. Ő akar beszélni vele először.
Én szívemből utáltam Ethant. De most nagyon sajnálom. Csak tizenhárom éves.
- Kívánok nektek boldog Viadalt, és sose hagyjon el benneteket a remény!- mondja a nő a színpadon, majd elmegy a kiválasztottak után.