Felszáll a vonatra, és közönyös arccal integet. Ruhája kék, szőke haja bonyolult kontyba van csavarva. Megérkezik a tizenkettedikbe, felolvassa a szövegét. Elmondja, hogy nem ismerte a tizenkettedik körzeti kiválasztottakat, hogy mélységesen sajnálja, és a többi. Majd a békeőrök letessékelik a színpadról. Lyana az összes körzetben így szerepel, csak felolvassa a szövegét, aztán isten-veletek-itt-sem-voltam, egészen az ötödik körzetig.
Itt fogja magát, összetépi a szövegét. A mentora és az előkészítője majd' elájul.
- Austin a barátom volt. Támogatott. A lelkemet úgysem tudja meggyógyítani a Kapitólium.- mondja Lyana.- Ezért, én és a mentorom maximálisan támogatni fogjuk az ötödik körzetet.
A mentor elájul, az előkészítő levegőért kapkod, Lyana pedig elégedetten mosolyog. És sír. Lelöki magáról a békeőrök kezét. Felpattan a vonatra, és elkiáltja magát.
- Indulhatnánk most azonnal? Egyrészt nem akarok elkésni, másrészt ezt a két idiótát szívesen itt hagynám...
Itt fogja magát, összetépi a szövegét. A mentora és az előkészítője majd' elájul.
- Austin a barátom volt. Támogatott. A lelkemet úgysem tudja meggyógyítani a Kapitólium.- mondja Lyana.- Ezért, én és a mentorom maximálisan támogatni fogjuk az ötödik körzetet.
A mentor elájul, az előkészítő levegőért kapkod, Lyana pedig elégedetten mosolyog. És sír. Lelöki magáról a békeőrök kezét. Felpattan a vonatra, és elkiáltja magát.
- Indulhatnánk most azonnal? Egyrészt nem akarok elkésni, másrészt ezt a két idiótát szívesen itt hagynám...
...........
Finnick és én új nyári elfolglaltságot találtunk magunknak: naplementebámulás. Ülünk a parton, és bámuljuk a lemenő nap színeit. Hol erős narancs
sárga, hol halványlila.
Néha Finnick vállára hajtom a fejem. Már mindketten boldogok vagyunk. Mindkettőnknek eszébe jut néhány gondolat, ami elszomorítja, de most már van mire másra gondolni.
Véget ért a győzelmi körút, Lyana hazatért a körzetébe. A családjával lakik, és a nyereményét a nagyedik és ötödik körzeti családok támogatására fordítja.
Finnick megint az a fiú, akit megismertem. Az a vicces, kedves, de empatikus haver. Megint képes nevetni, mint régen.
Lemegy a nap. Felállunk, és elindulunk haza. A házunk előtt elköszönünk, én jobbra megyek, ő balra.
Bemegyek a lakásunkba. Anya és apa még nem ért haza. Leülök a kanapéra, bekapcsolom a tévét, még mindig az ünneplő ötödik körzetet, a még mindig berágott mentort, és A győzelmi körutat vetítik.
Unom ezt a témát.
Kopogtatnak. Valószínűleg anya vagy apa az. Kinyitom az ajtót. Apa áll ott.
- Szia, Annie.- mondja.
- szia!- köszönök.
- Akadt itt egy kis probléma!- mondja.
- Én már teljesen parázom, mikor meglátom, mit cipel apa. Kifogott egy kifejlett cápát.
-Segítenél ezt behozni?- kérdezi. Bevonszoljuk a nappaliba, onnan pedig a konyhába. Apa felrakja az asztalra, és elkezdi megpucolni. Mivel nekem nincsen elég erős gyomrom ehhez, elindulok a szobám felé.
-Annie!- mondja apa. - Adok valamit.
Odamegyek, és a kezembe nyom egy kis, hegyes cuccot. Megnézem: egy cápafog.
- Köszi!- mondom apának, majd elmegyek a szobámba. A fogat lerakom az asztalra. Rájövök, hogy mit kezdjek vele. Egy dróthurkoz kötök rá, amibe egy vékony, fekete bőrszíjat fűzök. És el is készítettem a nyakláncot. A nyakamba kötöm. Nagyon jól néz ki.
Kipillantok a nappaliba: apa nagyban hámozza a cápát. Elfog a hányinger, ezért visszahúzom a fejem, és kikiabálok a szobámból:
- Köszi, apa!
Néha Finnick vállára hajtom a fejem. Már mindketten boldogok vagyunk. Mindkettőnknek eszébe jut néhány gondolat, ami elszomorítja, de most már van mire másra gondolni.
Véget ért a győzelmi körút, Lyana hazatért a körzetébe. A családjával lakik, és a nyereményét a nagyedik és ötödik körzeti családok támogatására fordítja.
Finnick megint az a fiú, akit megismertem. Az a vicces, kedves, de empatikus haver. Megint képes nevetni, mint régen.
Lemegy a nap. Felállunk, és elindulunk haza. A házunk előtt elköszönünk, én jobbra megyek, ő balra.
Bemegyek a lakásunkba. Anya és apa még nem ért haza. Leülök a kanapéra, bekapcsolom a tévét, még mindig az ünneplő ötödik körzetet, a még mindig berágott mentort, és A győzelmi körutat vetítik.
Unom ezt a témát.
Kopogtatnak. Valószínűleg anya vagy apa az. Kinyitom az ajtót. Apa áll ott.
- Szia, Annie.- mondja.
- szia!- köszönök.
- Akadt itt egy kis probléma!- mondja.
- Én már teljesen parázom, mikor meglátom, mit cipel apa. Kifogott egy kifejlett cápát.
-Segítenél ezt behozni?- kérdezi. Bevonszoljuk a nappaliba, onnan pedig a konyhába. Apa felrakja az asztalra, és elkezdi megpucolni. Mivel nekem nincsen elég erős gyomrom ehhez, elindulok a szobám felé.
-Annie!- mondja apa. - Adok valamit.
Odamegyek, és a kezembe nyom egy kis, hegyes cuccot. Megnézem: egy cápafog.
- Köszi!- mondom apának, majd elmegyek a szobámba. A fogat lerakom az asztalra. Rájövök, hogy mit kezdjek vele. Egy dróthurkoz kötök rá, amibe egy vékony, fekete bőrszíjat fűzök. És el is készítettem a nyakláncot. A nyakamba kötöm. Nagyon jól néz ki.
Kipillantok a nappaliba: apa nagyban hámozza a cápát. Elfog a hányinger, ezért visszahúzom a fejem, és kikiabálok a szobámból:
- Köszi, apa!
Nagyon tetszik :)
VálaszTörlés