Néhány hét múlva Aratás lesz. De ez egyáltalán nem akadályozza meg a Cresta családot, hogy tartsanak egy hatalmas családi összeülést. Tagok:
- Alecta Cresta ( anya)
- Aleister Cresta ( apa)
- Médea Cresta ( apa húga)
- Triténe Cresta ( unokahúgom)
- Poseidon Cresta ( az unokabátyám, aki öt évvel ezelőtt megnyerte a Viadalt. Akkoriban rengeteget találkoztunk, de az márr régen volt. körülbelül négy éve nem láttam.
most a győztesek faluja felé igyekszünk. Belépünk a kapun, és a harmadik ház mellett megállunk. Anya becsenget, és Médea nyit ajtót. Egymás után megöleljük, majd bemegyünk. Amikor meglátom Poseidont, épp a másik irányba néz. Halkan odafutok, és teljes erőmből megölelem. Annyira meglepődik, és akkora erővel mentem neki, hogy majd' felborul. Amikor konstatálja, hogy ki vagyok, visszaölel.
- Hiányoztál, Poszi.
- Te is nekem, Ann.
Hosszú ölelgetés-sorozat után bemegyünk a nappaliba.
- Trit hol van?- kérdezem Médea-tól.
- Trit a szobájában van. De neki minden Aratás előtt gyomorgörcse van, szóval jobb lenne, ha most nem igazán zavarnánk. De köszönni bemehetsz.
Boldogan Trit emeleti szobája felé veszem az irányt. Az ajtaja pont akkorára van nyitva, hogy kényelmesen beférek rajta.
- Trit?- kérdezem óvatosan.- bejöhetek?
Trit válasz gyanánt dünnyög valamit. Azért bemegyek, és megállok Trit ágya mellett. Trit lassan odafordul, és amikor észrevesz, villámgyorsan felül, és megölel.
- Annie! Jaj, istenem, úgy hiányoztáááááál!
- Te is nekem, Trit!
- Jajj, ülj le nyugodtan, Annie...- kezdi Trit.
- Nekem most le kell mennem, mert tudod, családi ebéd meg miazmás... de majd ha végeztünk, hozok fel neked kaját, és akkor majd dumálunk, jó?
- Jó.- bólogat lelkesen Trit.
lemegyek a lépcsőn, és csatlakozok a családhoz. Ők már javában esznek, valami zellert meg halat.
én is csatlakozok.
Poseidon éppen ki van akadva, mert utálja a zellert.
- Poszi fiam, egyél zellert.- mondom neki.
- De én utáááálom a zellert!- ( közli velem a 21 éves unokabátyám)
- Na de Poszikááám, a zeller egészséges!- mondom neki elváltoztatott hangon.
telerakok egy tányért ilyen-olyan kajákkal, és felmegyek a lépcsőn Trithez.
- Visszatértem!- mondom.
Trittel mindenféléről dumálunk, majd Poseidon hangja szakít minket félbe:
- Annie, gyere le, tekintsd meg a barátnőmet!- okéééé, már indulok is...
lerobogok a lépcsőn, de amikor leérek, Lyana áll ott teljes életnagyságban, Poseidon vállát átkarolva. Én gondolok mindenfélére, csak arra nem, hogy aranyosak lennének együtt. Nemám.
- Öhhmm...- kezdem. Fogalmam sincs, hogy köszönjek neki.- Jó napot?..
- Jajj, istenem, Annie, nem harap!- mondja Poseidon.- És sziát köszönj neki.
- Akkor... szia, Lyana!
- Szia, Annie.
Kicsit még ismerkedünk Lyanával, majd hazaindulunk.
Finnickék házánál befordulok, és bekopogok. Finnick nyit ajtót.
- Hellóóóó!- köszön. - Part?
- Naná.- mondom. Kimegyünk a vízpartra. Megállunk a vízparton, Finnick átkarol.
Észreveszek valakit a parton.
- Finnick, az ott kicsoda?- kérdezem.
- Nemtom. Menjünk oda.
Egy szőke lány ül a sziklákon, és a tengerbe bámul.
Meghallhatta, hogy jövünk, mert odafordul hozzánk. Lyana az.
- Öhhmm... szia.- köszönök neki.
- Sziasztok. Ugye nem baj, ha itt vagyok. Azt hiszem, annyi idős voltam, mint ti, amikor megtaláltam ezt a helyet. Mindig ide járok ki gondolkozni.
- Hát, nekem ezt a helyet Finnick mutatta.- Mondom, és megfogom Finnick kezét.
- Na, én megyek is. Mellesleg szólván nagyon aranyos pár vagytok. Sok boldogságot nektek.- mondja, feláll, és elsétál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése